Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Isten dicsőítése 4,13

Isten dicsőítése 4,13 (13) Merl aki hegyeket formál

1 és szelet teremt,

1 Aki tudtára adja az embernek szándékát, aki hajnalt és alkonyatot alkot,

1 és a föld magaslatain lépdel,

2 annak neve: ÜR, a Seregek Istene. 1: Itt a később teológiai szakkifejezéssé lett bárom héber ige szerepel. Sorrendben: jer; br'; 'szh. — 2: drlc azt jelenti: egy bizonyos kijelölt úton haladni, valami felé menni. A három doxológia (4,13; 5,8 — 9; 9,5 — 6) azt a benyomást kelti, hogy a próféták egy-egy felolvasott, nagyobb szakasza után a gyülekezet hitvalló, Istent dicsőítő énekkel felelt arra, amit hallott. Ha igazuk lenne is azoknak, akik szerint egy három versszakból álló ének egy-egy versét találjuk ezekben a doxológiákban, világosan látszik, hogy az állandó motívumok (a participiumos szerkezet, a földre vonatkoztatás, és a befejező „az ő neve: ÜR" refrén) mellett mindegyiknek van egy-egy sajátos mondata, amely éppen a megelőző próféciához kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogyha utólag kerültek a könyvbe, akkor is hozzáigazították a már meglevő szövegekhez. De igazolhatja azokat is, akik a doxológiákat a könyv eredeti szövegéhez tartozónak tartják. 68