Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Isten dicsőítése 4,13

A föld magaslatain lépdel 13. Mielőtt a próféciák sora folytatódnék, ez az ünnepélyes hangú vers állít meg egy pillanatra. A teremtő Istent dicsérő himnusz ez. A himnuszok költői nyelvén szól arról az Istenről, aki kiformálta mindazt, ami látható ebben a világban, aki létrehozta azt is, ami nem látható, csak érzékelhető, és akinek műve a napkelte és napnyugta csodája. Van polémia is ebben a himnuszban: mindezek teremtmények, nem istenek, nem is rejlik bennük semmiféle földöntúli, isteni hatalom. Annak a művei, akit úgy hívnak: ŰR. Ahogyan az előző felsorolás azt fejezi ki, hogy minden ennek az ŰRnak a műve, a neve mellé tett másik név is ezt mondja: a Seregek Istene. A későbbi prófétai irodalomban ez a név igen gyakori lett. A „seregek" jelenthette egyszerűen Izráel seregeit, de valamennyi földi sereget, ami az ókori ember számára a világ népei sokaságának kifejezője volt. Jelenthette az ég seregeit, a láthatatlan, földöntúli hatalmasságokat, a csillagistenségek seregét is. Ezzel a plasztikus képpel Izráel azt vallotta: az ÜR mindenek Ura. Érdekes kettős értelme van a himnusz második sorának. Legegyszerűbb arra gondolni, hogy itt folytatódik az a gondolat, amit 3,7 glosszájában találunk: az ÜR a próféták által tudomására hozza az embernek azt, hogy mit szándékozik tenni. Most is éppen ez történt: a megelőző próféciákból Izráel megtudhatta, mi az ÜR szándéka. De a „szándék" szó birtokos személyragja éppúgy utalhat az emberre magára, és akkor a mondat azt jelenti, hogy az ÜR tudtára adja az embernek, hogy ő maga, az ember, milyen szándékokkal van teli, vagyis leleplezi az embert önmaga előtt. Ez éppen úgy beleillik az összefüggésbe, mint az első értelmezés. A himnusz utolsó participiumos mondata, „aki a föld magaslatain lépdel", világosan kapcsolódik a megelőző próféciához, közvetlenül annak utolsó mondatához: Izráelnek az ÜRral lesz találkozása, fel kell készülnie erre, mert már közlekedik az ÜR. A kifejezés a dicsőségesen megjelenő Istenről szól (vö. Jób 9,8), aki előtt nincs földi akadály, és aki úgy jelenik meg, hogy mindenki messziről meglátja. Ez a gyülekezet felelete az elhangzott próféciára: igen, ő olyan Isten, aki eljön, igen, készülnünk kell, hogy elébe állhassunk. 69