Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A megpróbáltak vétkei 4,4-12

nehéz esztendeit (lKir 17—18. r.; 2Kir 6. r.), amelyekben egyrészt a szárazság, másrészt Samária ostroma miatt támadt éhínség Izraelben. De mert azon a vidéken nem ritka az ilyesmi, lehet, hogy még közelebbi időre utal a próféta. Izráel történetének kutatói és egyes írásmagyarázók arra gondolnak, hogy II. Jeroboám valamelyik hadjárata alkalmával eshetett meg, hogy pestis tört ki a táborban, és erre emlékeztet a próféta. Λ földrengés Ámósznak visszatérő témája, noha úgy tűnik, hogy az 1,l-ben (és Zak 14,5-ben) jelzett földrengést már nem érte meg. A legkevesebb konkrétumot a sáskajárásról (9. v.) tudunk, ez azonban annyira rendszeresen visszatérő jelenség volt, hogy Ámósz kortársai többször is átélhették. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy minden konkrét utalás mellett hogyan kapcsolja Ámósz ezeket az elemi csapásokat Izráel ősi hagyományaihoz. Talán éppen ő volL az, aki elkezdte ezeket a történelmi visszapillantásokat, a hagyományok összefoglaló kiértékelését. Itt az éhínség, szárazság, aszály említésénél nem utal régi dolgokra, de éppen az ő idejében, a Kr. e. 8. század közepén már bizonyosan megvoltak azok az elbeszélések, amelyek az ősatyák vándorlásait, Izráel fiainak Egyiptomba kerülését mondják el, és amelyekben jelentős szerepet játszottak ezek az elemi csapások. Az emberek és állatok pusztulásával kapcsolatban már megjegyzi, hogy az olyan volt, mint az, amit őseik Egyiptomban átéltek (2Móz~ 9,3-7; 11,4-6; 12,29-30), csak most őket magukat érte ez a csapás. A földrengés okozta pusztulást Sodorna és Gomora pusztulásával veti össze (lMóz 19,24—25). Az egész próféciát nézve pedig feltűnő a hasonlóság a 3Móz 26-ban felsorolt hétszeres büntetéssel. Az Ámósz utáni prófétai és történeti iratokban ismételten találkozunk az elemi csapások hasonló jellegű felsorolásával (vö. pl. 5Móz 28,22-26; lKir 8,33-40; Jer 34,17; Ez 6,11-12 stb.). A konkrét eseményekre és az ősi hagyományokra utalás azonban még nem minden. Á próféciák nem úgy szólnak, hogy ennyiféle természeti katasztrófa érte Izráelt, hanem úgy, hogy az ŰR beszél ezekről: én tettem. Nem „megtörténtek" az események, hanem az ÜR vitte végbe azokat. Isten népe nem nézheti másképpen a múlt, jelen és jövő eseményeit, csak így: mindig az ÜR cselekszik. Ami Izraellel történt, történik vagy fog történni, az az ÜR műve. És ez nemcsak a jótéteményekre vonatkozik (2,9—11), hanem azokra 64