Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Fény és árnyék Samáriában 3,9-4,3

bolják, a népet pedig ismeretlen vidékre viszik fogságba. Most se nevezi meg az ellenséget. Természetesen mindenki az asszír hódításra gondol, hiszen végülis az következett be. Asszíriába csakugyan a Hermón hegység irányába vezetett az út. De lehet, hogy nem a Hermónt jelenti az itt szereplő név, hanem valami olyant, amit ma Arméniának mondunk. Egy másik erős birodalom is élt akkor még: Urartu. Végső soron ez a prófécia is azt hirdeti, amit az előzők: vége lesz a gazdag, kényelmes, élvezetekkel teli életnek, amely a szegények és nincstelenek kizsákmányolásából, azok elnyomásából, rablásból, kegyetlenségből táplálkozik. A szép város rombadől, a gonoszul szerzett kincseket gonoszul elviszik, az elnyomókat, kizsákmányolókat, sanyargatókat megsanyargatják, kifosztottá, szegénnyé, nincstelenné teszik. Ebben kérlelhetetlen Ámósz: az ÜR nem tűri azt, hogy ember az embertársa kárára éljen. A civilizáció ellensége? Ámósz éles hangú próféciái a mai emberben felvetik azt a kérdést, hogy ez a próféta, és általában a próféták, ellenségei a civilizációnak. Kétségtelen, hogy Ámósz a feudalizmus előtti törzsi intézményekben és erkölcsben gyökerezik. Egyesek szerint az ún. arámi tradíció örökösének tartotta magát, és ezért mindig kész volt küzdeni. Az, ahogyan pl. a názirokról nyilatkozik (2,11 — 12), valóban erre utal. Másik próféciájában (5,25) mintha a pusztai vándorlás korát tartaná ideálisnak. Mindez felveti azt a kérdést, hogy vajon nem valami ősi nomádideál lebeg-e a próféta szeme előtt, és nem ez határozta-e meg Samáriával, a városlakókkal szembeni magatartását. Nem az elmaradott tekóai pásztorember beszél-e itt a haladással szemben? Már az eddigi próféciákból is kitűnik, hogy nagy tévedés Ámósztól általános elvi kijelentéseket vagy állásfoglalást várni. Erre is vonatkozik, hogy ő mindig aktuálisan prédikált, mindig a korabeli gyakorlatot bírálta. Nem a városépítés, nem is a városi életmód ellen szólt, hanem azok ellen, akik mások kárára gazdagodtak meg, építettek házakat és éltek fényűzően Samáriában. Kétségtelen, hogy azok a samáriai gazdagok, akik ellen Ámósz prédikált, rossz szolgálatot tettek a civilizációnak, mert alkalmat adtak, lehetőséget 58