Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A szomszéd népek vétkei 1,3-2,3

leádot. Minden adat arra utal, hogy az ammóniak elsősorban Gileád felé próbáltak terjeszkedni (Bir 11. r. lSám 11. r. stb.). A próféta most sem általában nyilatkozik a hódítási vagy terjeszkedési szándék ellen. Nem is azt ítéli el, hogy az ammóniak növelni akarják országuk teriiletét, hanem az embertelenséget, ahogy a katonák a lakossággal bántak. A terhes asszonyok brutális megkínzása, egyszerre két életnek kegyetlen kioltása az, amit megbocsáthatatlan véteknek mond. Ez az embertelen eljárás az ókori Kelet háborúiban gyakran előfordult, az Ószövetségben is többször esik róla említés (pl. 2Kir 8,12; 15,16; Hós 14,1). Ma, amikor meszszemenően gondoskodunk a még meg sem született gyermekekről is, és amikor az emberi élet védelmére mindent megteszünk, különösen is hátborzongató az ilyen tudósítások olvasása. Ámósz próféciája közvetve nagyon komoly figyelmeztetést is tartalmaz: a háború legtöbbször kivetkőzteti az embert emberi mivoltából. Vagy még inkább: olyan indulatokat szabadít föl az emberben, amelyek végül minden értelmet és érzést kiölnek az emberből, kegyetlen vadállattá teszik. Ez is olyan „hétszeres vétek", amelyet az ÚR elítél, keményen megbüntet. Rabbá, „Ammón fiainak Rabbája", a „Nagy város" (mert ezt jelenti a neve), ugyanúgy el fog pusztulni, mint a többi. így kezdődik az ítélet hirdetése: majd lesz olyan háború, amikor nem terjeszkedni fog Ammón, hanem rá kerül a sor. Hiába van hatalmas fallal körülvéve a nagy város, a falak is lángbaborulnak. És ebben a próféciában még különösebben hangzik az, hogy a király és a vezérei bűnhődnek. Itt még világosabb, hogy az ŰR elsősorban is a felelős vezetőkön kéri számon a vétkeket. I íalottgyalázás 2,1 — 3. Az ammóniakhoz hasonlóan rokon (lMóz 19,37), Móáb vétke a halottgyalázás. Ámósz valami akkor közismert, számunkra ma már ismeretlen hadi eseményre utal. Valószínű, hogy a móábiak egy hadi vállalkozás során meggyalázták az edómi királysírokat, talán meszet készítettek az edómi királyok csontjaiból. Olyasféle vétek ez, mintha valaki ma kiszedné az urnákból a halottak hamvait és lúgot készítene belőle. A fokozás tehát az, hogy Móáb a háborús események során már a halottakat se kíméli. 37