Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A szomszéd népek vétkei 1,3-2,3

Ámósz az ÜR nevében itt megint egy korabeli általános gyakorlatot támad, ítél el. Azt persze nem mondhatjuk, hogy Ámósz a rabszolgák felszabadításáért harcolt. Próféciájával az akkori adott helyzetben egy konkrét gyakorlat ellen szól. Azokkal kell egyetértenünk, akik szerint Ámósz próféciájában az emberi méltóság megsértése miatt emel szót. Nem megoldást ajánl, hanem az ÜR ítéletét hirdeti azok fölött, akik áruként adják, veszik az embereket. Hosszú időnek kellett eltelnie még ahhoz, hogy megszűnjék az a társadalmi rend, amely számára természetes volt, hogy vannak rabszolgák. A próféta azonban arról tesz bizonyságot, hogy nem az ő Istene, az ÜR akarja a rabszolgakereskedelmet, és hogy azok, akik ezt űzik, előbb-utóbb tapasztalni fogják az ÜR haragját. A büntetés majdnem pontosan ugyanaz, mint a megelőző. A filiszteus városok a tengerparton Egyiptomból Mezopotámiába vezető fő hadiút mentén feküdtek. Jól megerősített városok voltak, mert mindig számítaniuk kellett ellenséges támadásra. Ámósz bejelenli, hogy egyszer vége lesz sikersorozatuknak. Olyan ellenséget hoz az ÜR, amelyik lángbaborítja a városokat, elpusztítja a várfalakat. A büntetés megint először a felelős vezetőket éri. De elpusztul a filiszteusok „maradéka" is. Egyesek szerint ez a névvel nem említett ötödik városra, Gat-ra utal. Á „maradék" tkp. katonai szakkifejezés volt: a legyőzött sereg szétszóródott, támadásra vagy ellenállásra már képtelen katonáit jelentette, azokat, akik már csak puszta életük megmentésére igyekeztek. A mi logikánknak inkább az felelne meg, hogy a filiszteusok maguk is adás-vétel tárgyát képező rabszolgák lesznek, így bűnhődnek azért, hogy rabszolgakereskedelmet folytatnak. A büntetés ennél is súlyosabb: elpusztulnak vétkeik miatt, egy egész ország pusztul el azért, mert egész helységeket hajtottak el fogolyként és adtak el rabszolgának. Szövetségszegés 9—10. A harmadik prófécia nem ellenséges, hanem baráti ország ellen szól. Tirusz és Izráel között legalábbis a monarchia idején jó viszony volt. Omri idején újabb szoros kapcsolat jött létre a föníciai városokkal, mivel Omri fia, Aháb Itubaal szidoni király leányát vette feleségül. Ez nyilvánvalóan azt jelentette, hogy a szomszédos Tirusszal is fennmaradt a jó kapcsolat (lKir 16,31). A próféciában 3 33