Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Isten dicsőítése 9,5-6

Isten dicsőítése 9,5-6 (5) Az Űr, a Seregek ISTENe, aki rásújt

1 a földre, és megrendül az, és gyászol minden lakója. Űgy megemelkedik, akár a Nílus, majd leapad, mint Egyiptom folyója.

2 (6) Aki a mennybe építette palotáját,

3 és boltozatának a földön vetett alapot, aki szól a tenger vizének, és kiönti azt a föld színére — annak neve: Ű1Í.

4 1: Participiumos szerkezet, mint a doxológiák általában (vö. 4,13; 5,8—9), de itt a vers második felében, amely valószínűleg glossza, megtörik, és csak a 6. versben folytatódik. — 2: Vö. 8,8 ide vonatkozó jegyzetét. — 3: A szó jelenthet lépcsőket vagy (korrekcióval) emelvényt, erkélyt. Nyilván „pars pro toto", az egész helyett csak egy részt említ: a mennyei palotára utal. — 4: Vö. 5,8. Rásújt a földre 5. A próféciák mélypontján újra meg kell szólalni a gyülekezetnek, azoknak, akik már tudják, hogy ezek a próféciák valóságos igék, amelyeknek igaz voltáról meggyőződhettek az északi ország történetében, a földrengés természeti katasztrófájában, és amelyek éppen ezért túlutalnak azon a koron, amelyben először elhangzottak. Meg kell vallani, hogy nem pusztán emberi szó ez, hanem Isten igéje, amelyet Isten embere mondott el.