Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Az Úr az oltárnál 9,1-4

18,30). Ez talán nem omlott össze. Ámósz szerint oda se lehet menekülni, onnan is előhozza őket az ŰR. És ez egyben azt is jelenti: nincs bocsánat többé (vö. 7,8; 8,1). Még egy olyan helyet is megnevez a próféta, amelyre akkor valószínűleg senki se gondolt úgy, mint menedékre: a tenger mélyét. Ez alighanem afféle „keretvers"-nek szolgál: először az égről és a holtak hazájáról mondja, hogy oda nem menekülhet senki az ŰR elől, azután a reális lehetőségeket méri fel, végül visszatér a „kozmikus"-ra: a tenger mélyére is hiába menekülnének. Ősi keleti mítoszok szóltak a tengeri szörnyről, az őskígyóról vagy sárkányról. Az izráeli hagyomány is ismerte ezt, de mindig bizonyosak voltak abban, hogy az ŰR legyőzte ezt a félelmetes szörnyet (Jób 26,13; Zsolt 74,13-14; 89,11; Ézs 27,1; 51,9). A próféta úgy tudja, hogy ez a tenger mélyén lakó szörnyeteg az ÜR szolgája, aki az ő parancsait teljesíti. Ha netán valaki a tenger mélyére menekülne, ott keresne magának rejtekhelyet, az ŰRnak ez a szörnyetegszolgája fogja rajta végrehajtani az ítéletet. Későbbi időben már a „kozmikus rejtekhelyek" se tartoztak a költői képek közé. Izráel megismerkedett a hajózással és volt, aki megpróbált a tengeren menedéket keresni az ÜR elől (vö. Jón 1,3). Megismerkedtek az egyiptomi vallással, amely a holtak hazájának rejtekét tárta föl előttük, és megismerkedtek a mezopotámiai kultuszokkal, ahol a csillagok közé jutás ígéretét kapták. Jól tudták azok is, akik megőrizték és továbbadták ezt a próféciát késői nemzedékeknek, nekünk is. A prófécia összefoglaló mondatánál is érdemes megállni. A hivő izráeli számára biztatás és vigasztalás volt, hogy az ÜR rajta tartja szemét az övéin (Zsolt 33,18—19). Ámósz is tud arról, hogy ez javára szolgálhat Isten népének. De most azokról szól, akik menekülni- akarnak az ÜR büntetése elől, akik abban reménykednek, hogy talán elrejtőzhetnek. Ebben a helyzetben egészen más értelme lesz annak a hagyománynak, hogy az ŰR szemmel tartja népét: ez most már nem a javukat szolgálja, hanem a vesztüket. Itt most minden a visszájára fordul. Itt valóban a mélypontjára érünk a próféciáknak. 146