Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Az Úr az oltárnál 9,1-4

üzenet, amit belőle meghallottak, és ezt akarták úgy továbbadni, hogy éreztessék: itt olyan dolgokról van szó, amelyek mellett nem lehet közömbösen elmenni, itt olyan Isten szólal meg, akit halálos komolyan kell venni. Ezt még csak fokozza a látomáshoz csatlakozó zsoltárstílusú prófécia. Nincs menekvés lb—4. Gondolataiban és képeiben ez a prófécia rokon a 139. zsoltárral, amelynek keletkezési idejét nem tudjuk, tehát az is lehet, hogy Ámósz már ismerte, de az is elképzelhető, hogy éppen ez a prófécia adott gondolatokat a zsoltár írójának. A prófécia itt sem általános teológiai fejtegetés az ÜR mindenütt jelenvalóságáról. Prédikáció ez arról, hogy a bejelentett ítélet mindenkit utolér. Annak a gondolatnak a folytatása, amellyel a látomás befejeződik: ha va­laki megmenekül a földrengésből, azt majd utoléri a fegyver. Olyan nem lesz, aki megmenekül. Mai kifejezéssel élve: először kozmikus méreteket ölt a prófécia. Ezzel Ámósz újabb ősi izráeli tradíciót tör meg. A régi Izráelben a „Seól", a holtak hazája az a hely volt, ahol már nincs ott az ÜR, és ha valaki odakerült, azzal ő már nem törődik (Zsolt 88,6.11 — 13), az már nem tud hozzá imádkozni (Zsolt 6,6; 115,17; Ézs 38,18). Ámósz azonban nem tudja elképzelni, hogy az ÜR hatalmának bármilyen korlátja legyen. Bizonyos, hogy ezzel egy új tradíció kezdődött, amelynek az Ámósz utáni iratokban sok nyomát ta­láljuk (lSám 2,6; Jób 26,6; Zsolt 49,16; 139,8; Péld 15,11; Hós 13,14). Az ilyen hatalmas Isten haragja elől senki nem menekülhet meg, mert a legnagyobb messzeségben, az „egekben" vagy a holtak hazájában is eléri őt. Azután hamar visszatér a földre. Izráel országa tele volt jó rejtek­helyekkel. A legtermészetesebb, legelső gondolat a menekülésre éppen az, hogy az ilyen rejtekhelyek közül keresnek fel egy meg­felelőt. Ha talán a földrengés elől nem, de az ellenség elől jól el lehetne bújni a Karmel sűrű erdeiben. A Karmel az ÜR hegye volt, és egyben Izráel megtérésének a helye (lKir 18,39). Ki tudja, nem éppen ezért említi-e most a próféta. És talán élt még annak a régi emléke is, hogy ezen a hegyen valamikor egy ősi oltár állt, amelyet az ÜRnak emeltek az ősök, ezt építette újjá Illés próféta (lKir 10 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom