Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A kereskedők vétkei 8,4-14

kellene gondolni, hogy ezt már a próféta halála után írták le tanítványai, a hagyomány őrzői és továbbadói. De mert másutt is találunk utalást a bekövetkező földrengésre (2,13; 3,14), ezt is Ámósz saját próféciájának tarthatjuk. Érdekes a kép, amellyel szemlélteti a földrengést. Mai ember számára hibás kép ez, azt kell gondolnunk, amit az egyik kommentár írója: aki ezt a hasonlatot leírta, soha nem látta az áradó, majd medrébe visszatérő Nílust, mert különben nem hasonlította volna hozzá a földrengést. Pedig ahogyan a megrakott szekér hasonlatában (2,13—16) megtaláltuk a kapcsolópontot, úgy itt is megtalálhatjuk: a biztosnak tartott föld olyan bizonytalanná válik, mint a nagy folyó vize, nem lehet rajta megállni, hullámzik, emelkedik és süllyed. És tönkretesz mindent, elsodorja azt, ami útjában áll. Elvész mindaz, amit a gazdagok kincsként összegyűjtöttek mások kirablásával. Naplemente délben 9—10. Alig van magyarázó, aki ennél a próféciánál ne a Kr. e. 763 júniusában bekövetkezett napfogyatkozásra gondolna, amelyet minden bizonnyal Ámósz maga is átélt. Az ilyen élmény a mai ember számára is borzongató, noha tudja, hogy csak rövid ideig tart. Bizonyos, hogy Ámósz és kortársai számára félelmetes volt átélni, hogy a nap „délben lemegy", a fényes nappal egyszerre sötét éjszakává változik. Ez lett később a prófétáknál „ama nap"-nak az egyik jele (vö. Jóel 3,4; 4,15). Az ijesztő jelenség a „világvége" hangulatát kelti. Ezzel a konkrét fizikai élménnyel kifejezőbb lett az a gondolat is, amelyet Ámósz az ŰR napjáról mondott el, hogy az sötétség lesz és nem világosság (5,18). Ámósz és kortársai számára nem volt kétséges, hogy ennek a jelenségnek előidézője maga az ÜR, aki ezzel is kinyilvánítja haragját a vétkek miatt. Ha a mai ember ismeri is sok kozmikus jelenség okát és lefolyását, a próféták igéi a hivő emberek számára az Isten ítéletére figyelmeztető jellé tették az ilyen kozmikus jelenségeket. Ámósz se a világ végét látta a napfogyatkozásban, hanem olyan figyelmeztető jelet, amely őt és kortársait arra emlékeztette, hogy készülniük kell Istenük elé (4,12). Annak a napnak, az ÜR haragja napjának, egyik jellemző vonása lesz, hogy azok, akik addig örültek, jajgatni fognak, az örömének 138