Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A kereskedők vétkei 8,4-14

gyászdalra fordul (8,3). Ennek a már ismert próféciának új értelme lesz az új összefüggésben. A szegényeket kizsákmányoló, tönkretevő kereskedők alig várták, hogy elmúljon az ünnep vagy a szombat, hogy folytathassák pénzszerző foglalkozásukat. Majd megérik, hogy elmúlik az ünnep, de abból már nem hasznuk lesz. Elnémulnak az ünnepi énekek, helyettük gyászénekek hangoznak majd. És ahogyan az Izráelben szokás, gyászolni fognak gyászruhában (vö. Jóel 1,8.13), fejüket megkopaszítva (Jer 16,6). Olyan keserves sírás lesz, amilyen az izráeli ember legkeservesebb gyásza idején szokott lenni, akkor, amikor a család egyetlen reménysége, az egyszülött fiú meghal (vö. Jer 6,26; Zak 12,10). A gazdagságnak, a jólétnek minden értelme elvész „azon a napon". Ámósz perspektívájában még nem az utolsó ítélet napja van, hanem „csak" az a nap, amikor az akkor még gazdagsága és hatalma delelőjén levő Izráel veszíti el gazdagságát és hatalmát. így a „naplemente délben", annak ellenére, hogy az esemény valóban megtörtént, jelképessé is vált a későbbi nemzedékek számára. Figyelmeztetés arra, hogy nem feltétlenül Isten tetszésének jele az, ha népe gazdag és hatalmas, ha tekintélye van más népek előtt. Az is lehet, hogy éppen akkor már közel van a hirtelen „naplemente", az Isten ítélete. És ezt egyedül csak a prófétai szóból lehet megtudni, mert csak az mondja meg, kinek az oldalán áll ar, ŰR. Éhség az igére 11—14. Az előbbi gondolat lehet a magyarázata annak, hogy még egy prófécia csatlakozik a kereskedők vétkét elítélő igéhez. Ez nem egy bizonyos napról, az ítélet napjáról szól, hanem „napok"-ról, hosszabb időről, amelyben már nem lesz prófétai ige. Nem biztos, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez a prófécia az után született, mikor már Ámószt kiutasították az országból, bár tartalmilag ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy vannak, akiknek nem kell Ámósz igéje. Nem egyszerűen azzal fenyeget, hogy nem lesz ige, hanem arról a szenvedésről szól, amely azokat sújtja, akik majd keresni fogják az igét, de már nem találják. Isten népének életéhez hozzátartozik az ige, nem lehet meg nélküle. Az izráeli hagyomány régi idők óta tudott olyan ínséges időkről, amikor hiányzott az Isten kinyilat139