Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Megmérettetés 7,7-9

Nem kímélem 8b. Ugyanabban a mondatban hangzik el a vizsgálat eredménye: többé már nem kímélem. Az eredeti szövegben is hangsúlyos a „többé már nem": „nem folytatom tovább a mellette elmenetelt". Ez döntő fordulatot jelent a látomások sorozatában, mert mielőtt a próféta folytatná közbenjárását, kérné a további kíméletet, azt a kijelentést kapja, hogy ennek az ideje lejárt. Ez is lényeges vonása annak a kinyilatkoztatásnak, amelyet Ámósz látomásaiban kapott: nem abszolút érvényű, mindenkori lehetőség a közbenjárás. Ez a „többé nem kímélem" azután döntően határozza meg Ámósz prófétai működését. Éppen ezért nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy ebben az ítélet végleges elhatározását tudtul adó látomásban az ŰR így nevezi Izráelt: „népem". Van, aki ebben annak a kifejezését látja, hogy milyen fájdalmas az ÜR számára az, hogy választott népét büntetnie kell. Ez azonban nem felel meg annak a gondolatvilágnak, amely Ámósz könyvét jellemzi. Helyesebb inkább egyrészt arra gondolni, hogy még ez is azt a feszültséget juttatja kifejezésre, amely a megmenekülés lehetősége és az ítélet véglegessége közt van, másrészt pedig itt van a gyökere annak a próféciának, amely éppen azzal indokolja az Izráel fölött kimondott ítéletet, hogy ez a nép az ÜR választott népe (vö. 3,2). Izsák áldozóhalmai 7,9a. A harmadik látomás nem ér véget az ítélet bejelentésével. Ez logikus is. Addig, amíg Ámósz közbenjárása Izráelért eredményes volt, az ÜR feleletével, annak bejelentésével, hogy nem hajtja végre az ítéletet, véget ért a látomás. Itt azonban szükségszerűen folytatódik azzal, hogy Ámósz megtudja, mi is lesz az ítélet. Ezért nem kell feltétlenül arra gondolni, hogy ez a 9. vers későbbi, szerkesztői toldás, amelynek az a célja, hogy a könyv következő, elbeszélő szakaszához kapcsolja a látomásról szóló tudósítást. Ugyanilyen jellegű folytatást találunk a negyedik látomásnál is (8,3). Áldozóhalmok és szentélyek pusztulásáról, rombadőltéről kap kinyilatkoztatást a próféta. Egy későbbi kor ezt már úgy értelmezte, 116