Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Sáskacsapás 7,1 — 3

valamit a próféta rémületéből, és abból, hogy tudja: itt most sürgős közbeavatkozásra van szükség. Vannak, akik az ítéletre előhívott tűzben valami eszkatológikus világégés lángját látják, és úgy gondolják, hogy Ámósz akkor szólal meg, amikor a tűz már az „ÜR örökségét" fenyegeti, tehát a próféta Isten kiválasztott népének végső üdvösségéért jár közbe. Eltekintve attól, hogy ez jelentős szövegbeli javítással járna, ti. a „birtok" szót át kellene javítani, és ki kellene egészíteni (héleq helyett helqat JHVH), nem illenék bele a látomásoknak és általában Ámósz igehirdetésének egyszerű gondolatvilágába se. A szó maga eredetileg földet, földbirtokot jelent, ezt bizonyítja a kortárs próféta, Hóseás (5,7), és a későbbi történetírók (2Kir 9,10.36.37) szóhasználata is. Ámósz gondolatvilágát és igehirdetését pedig döntő módon a Kr. e. 8. századi izráeli élet társadalmi szituációja határozza meg. Nem valami eszkatológikus véget, hanem az Izráel népét közvetlenül fenyegető veszélyt lát a próféta, ez rázza meg, és indítja arra, hogy újra közbevesse magát, és tőle telhetően elhárítsa az ítéletet. Megint nem csupán valamilyen lelki veszélyről van szó, hanem Izráel teljes egzisztenciáját érintő ítéletről. Ez a közbenjárás is eredményes. Az „ez sem lesz meg" kijelentés egységbe kapcsolja a két első látomást. Ez nemcsak Ámósz kitartását mutatja, hogy ti. nem adja fel könnyen a küzdelmet népéért, hanem az UR türelmét is. Itt megint felcsillan az ősi tradíciókból táplálkozó reménység arról, hogy az ÜR kegyelmes, hosszútűrő, szeretete nagy (2Móz 34,6). A közbenjáró Ennek a két látomásnak különleges vonása, hogy Ámósz nemcsak kijelentést kap Istentől, hanem beszél Istennel, kifejezésre juttatja, hogy mennyire megrázza őt az, amit a látomásokból felismert, és könyörög azért, hogy ne következzék be az ítélet. A későbbi prófétákról is tudjuk, hogy volt ilyen közbenjáró, népükért könyörgő szolgálatuk. Ebből sok kutató arra következtet, hogy a közbenjárás szolgálatát csak elhívott próféta végezhette, így Amósz megelőzőleg vagy kultuszi próféta volt, tehát a szentélyben szolgált, vagy legalábbis látomásai előtt nyerte prófétai elhivatását. A közbenjáró szolgálatnak ez az elteológizált, dogmatikus fel112