Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Viharfelhők 6,8-11

Viharfelhők 6,8-11 (lt) Megesküdött az Űr ISTEN önmagára: (így szól az ÚR, a Seregek Istene.)

1 Utálom Jákob kevélységét, és palotáit gyűlölöm, kiszolgáltatom a várost mindenestül. (!)) Ha tíz ember marad meg egy házban, azok is meghalnak. (10) Ha nagybátyja vagy rokona

2 íölemeli valakinek a holttestét, hogy kivigye a házból, Akkor odaszól

3 annak, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az így felel:

3 Nincs! és hozzáteszi:

3 Csitt! Ki ne ejtsd az ÚR nevét! (11) Mert íme, az ÚR parancsol, és darabokra zúzzák a nagy házakat, a kis házakat pedig törmelékké.

4 1: Ez a sor valószínűleg másolási hiba folytán a 7. v. végéről került ide. — 2: Nagyon nehezen fordítható mondat: „és fölemeli őt nagybátyja és rokona, hogy kihozza a holttesteket a házból. . ." Ráadásul a möszáröfó jelentése is bizonytalan, lehet „megégetője" is, de mert a halottégetés nem volt szokás Izráelben, valószínűbb, a rabbik által őrzött tradíció: távolabbi rokon, anyai nagybácsi. — 3: Az eredeti szöveg lényegesen egyszerűbb: mind a három helyen a vö'dinár = azt mondja — kifejezés áll. — 4: Egyesek szerint ez a vers a 8. v. folytatása, talán a másolás során valamikor kimaradt, és utólag írták a 10. v. alá. 7« 99