Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Viharfelhők 6,8-11

Ebben a szakaszban a legtöbb kommentár felcseréli a versek sorrendjét: 8.11.9—10. így az ítélet bejelentése után következnék a város pusztulásáról szóló prófécia, és csak azután esnék szó az emberekről, ill. arról, hogy alig marad meg az ember Samáriában. Ügy vélik, hogy valami másolási hiba következtében alakult ki a mostani sorrend. Ma már nem lehet biztosan megállapítani, csakugyan ez történt-e, vagy eredetileg is a mostani elrendezésben írták le a próféciát. Mivel így is érthető, legegyszerűbb megmaradni az adott sorrendnél. Mindenképpen Samária közelgő veszedelméről van szó az egész szakaszban. Utálom Jákób kevélységét 8. Különleges hangsúlyt ad a próféciának, hogy az ÜR „önmagára" esküszik, amikor ilyen nyers szavakkai szól Samária jövőjéről. Régi hagyomány ez Izráelben: ha az ÜR esküvel ígér valamit, akkor önmagára esküszik (vö. lMóz 22,16; 2Móz 32,13). Mert az ember esküje csak akkor erős és hiteles, ha önmagánál nagyobbra esküszik. Ha Isten esküvel erősít meg valamit, akkor a legnagyobbra, önmagára esküszik (vö. Zsid 6,13). Az eskü szavaiban az elkerülhetetlen ítélet közelgő viharának felhői tornyosulnak. Megint a költői kép gazdagsága bomlik ki előttünk a próféciában. A fordítás igyekszik valamit megsejtetni ebből. Az ÜR utálja a kevélységet, azt, hogy magukat másoknál felsőbbrendűnek tartják, kivetkőznek emberségükből, csak magukkal törődnek* kizsákmányolják embertársaikat és a kizsákmányoltakat nem is veszik emberszámba. És az ÜR gyűlöli azt, amire a sarnáriaiak olyan büszkék: a főváros ragyogó palotáit, azok gazdagságát. Az a megdöbbentő ebben a próféciában, hogy az Istennek nem kell az, ami pedig valóban szép és nagyszerű. Csakhogy itt megint arra kell ügyelnünk, hogy Ámósz nem általános, elvi kijelentést tesz. Arra az adott helyzetre érvényes ez a prófécia: a sarnáriai palotákat gyűlöli az ÜR, azokat, amelyeknek gazdagsága tömegek elszegényedése árán lett naggyá. Bármennyire az ÜR népének tartották magukat ezek a samáriaiak, nem számíthattak többé Istenük védelmére. Ez az első mondat nem mondja el, hogy kinek vagy minek szol100