Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

3. Főrész. Gyakorlati intések a helyes keresztyén életfolytatásra

49 Tehát a törvénytől evangéliomi értelemben való szabadság nem alkalom és szabadság a bűnre, mint a judaisták hirdették (2, 17.). A törvény szolgaságával szemben igenis az evangéliom szabadságában állanak, de annál inkább kell vigyázniok, hogy e szabadsággal vissza ne éljenek, hogy a szabadság alkalmat ne jelentsen a test számára, hiszen épen a Krisztusban való szabadság szabadította fel őket a test zsarnokságától is. A test tehát többé nem használhatja fel ürügyül a szabadságot arra, hogy saját kívánságainak megfelelően éljen, hanem ellenkezőleg indulatait erős fegyelem alatt tartja, és nem engedi őket zabolátlanul szabadjukra. Mert a test most is, az evangéliomi szabadság állapotában is hajlandó a bűnre, és csak az alkalmat keresi a gonoszra. Ne gondolják tehát a hívek, hogy ők már nincsenek a kísértés hatalmában, helyesebben, hogy a gonosz őket nem kísértheti meg. Megkísértheti, meg is teszi, de, ami eddig lehetetlen volt számukra, azt most Krisztus által megtehetik: ellentállhatnak a kísértésnek és nem kell a Róm. 1. 7. f.-ben részletezett szomorú, eredménytelen küzködés, sőt csatavesztés áldozatainak lenniök. 14 A szeretet által szolgáljanak egymásnak, mert az igaz hitből fakad a szeretet; a hitből, amely boldog bizonyossággal vallja, hogy immár nincsen magárahagyatva, fakad az a szeretet, amely kegyesen fordul felebarátja felé, tudván, hogy Krisztus azért is meghalt. (Róm. 14, 15.; I. Kor. 8, 11.) Az evangéliom egyetemessége is megnyilvánul ebben a szűkkeblű törvényfelfogással szemben, amely még a nép körén belül is megszorította a felebarát fogalmát és csak a párttagra vonatkoztatta — mását ennek a modern párttag fogalomban és kiváltságban találhatjuk meg. Lám Krisztus nem világrengető elhatározásokat követel, csak szolgálatot a mindennapi élet során a felebarát irányában, és ez megint joggal tekinthető úgy, mint a gyökere minden helyes értelemben vett szociális elgondolásnak és intézkedésnek. Az egyház az evangéliom alapján hirdeti a követendő helyes utat, az államhatalmon és társadalmon fordul meg az, hogy követi-e az útmutatást. Amikor a szeretetről szól, ezt az önzetlen felebaráti szeretet értelmében kell venni, a már Jézus által a középpontba helyezett, de ker. értelemben vett ószövetségi felhívás értelmében. (Mt. 22, 34—40. Mózes 5. k. 6, 5.) A szeretet a minden emberre kiterjedő egyetemes felebaráti szeretet, és pedig olyan mértékben, mint az önmagunk irányában megnyilvánul. Magát mindenki szereti, és ha ezt a mértéket alkalmazzuk másokra is, akkor a gyűlölet, harag, és mindaz, amit a törvény tilt, eltűnik a mi életünkből, és így csakugyan a törvény valódi betöltésének bol15 dog ideje következik el. Az eszménnyel szemben áll azonban a szomorú jelen. Lám egymást marják, sőt harapják, egymást emésztik meg szeretet nélküli gyűlölködő magaviseletükkel (6, 1,; Róm. 1. 6, 6—23.). Szavai bizonyos pártoskodásra engednek következtetni, zavarokra, és ellentétekre a tévtanítók konkolyhintése folytán. Ezt el kell hagyniok, ha az evangéliom hű fiai akarnak lenni. Test és lélek. Test cselekedetei, lélek cselekedetei. Járjatok lélek szerint: V. 16—26. v. 16 „Úgy értem pedig a mondottakat, hogy lélek szerint járjatok 17 és a test kívánságait véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekszik és a lélek a test ellen. Mert ezek egymással szemben állanak, 18 hogy azt ne cselekedjétek, amit akartak. De, ha a lélek vezérel ben19 neteket, akkor nem vagytok többé a törvény alatt. Nyilvánvalók pedig a testnek cselekedetei, amelyek paráznaság, tisztátalanság, ki3