Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

3. Főrész. Gyakorlati intések a helyes keresztyén életfolytatásra

Γ»0 20 csapongás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civódás, félté21 kenység, harag, perlekedések, szakadások, pártoskodások, irigység, részegség, dőzsölés és ezekhez hasonlók; amelyekről előre mondom néktek, amint előbb mondottam, hogy, akik ilyeneket cselekesznek, 22 Istennek országát nem öröklik. A lélek gyümölcsei pedig: szeretet, 23 öröm, békesség, hosszútűrés, jóság, szívesség, hűség, szelídség, ön24 megtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézushoz tartoznak, azok a testet megfeszítették az ő indulataival 25 és vágyaival együtt. Ha pedig lélekben élünk, lélekben járjunk is. 26 Ne legyünk hiú dicsőség kívánói, egymást ingerlők, egymás ellen irigykedők." 16 A fejezet e hátralevő összefüggő verseiben a test és lélek szerint való életet részletezi, azzai a felhívással, hogy az előbbitől óvakodjanak, az utóbbit kövessék. Nem az érvénytelennek nyilvánított törvény helyébe lép új törvény, a Sinai törvény helyébe a lélek törvénye; nem új tilalomfa a régi helyett, hanem a törvény rideg követelése helyébe égi segítség. A lélek szerint járás az új élet elve, forrása, még ha mindjárt állandó harcról van is szó a testtel szemben. A lélek végeredményben Isten szent Lelke által vezérelt lélek. 17 A test kívánságai meg vannak a keresztyéneknél is, de ezeket kell a lélek erejével visszaszorítani; de azért a test és lélek szembenállását nem szabad úgy tekinteni, hogy az ember lényegét alkotó e két rész egymással állandóan hadi18 lábon lenne. A testen a bűnös test, a bűnös hajlamok és vágyak fogságában levő test értendő, amely még nem áll a lélek vezetése alatt, amint ennek a nagykorú keresztyénségben be kell következnie. Az o- és új ember szembenállásáról van szó, a belső és külső emberéről. (Róm. 7. 7—25. ν.) A belső ember által helyeselt lélek útján járjanak, akkor nincsenek többé a törvény alatt. A felhívásnak nyomatékot ád azzal, hogy egyfelől elriasztásul felsorolja a test csclekede19—20 teit, másfelől követendő mintaképül a lélekéit. Mindakettőt lajstromba foglalja, mint bűn- és erénylajstromot. Többször is megteszi ezt. (Róm. 1. Kor. levelek, Ef. 1., Kol. 1., I. Tim. 1., Tit. 1.) Az Ószövetségben is találunk jlyen felsorolásokat (Dt. 27, 15—26.), de itt egyes cselekedetekről van szó, Pálnál pedig főként gondolatbeli és érzelmi bűnökről. Találunk bűn- és erénylajstromokat a klasszikus . íróknál, főként a stoikusoknái is, de ezekhez viszonyítva sem lehet arról szó, hogy az apostol szolgai utánzó volna. A klasszikus felsorolások az erőt, erélyt, fenséget, körültekintést, szabadságot, egészséget, lélek szépségét hangsúlyozzák, míg Pálnál a belső, lélekbeli, szívbeli helyes érzésekről és ennek megfelelő magatartásról van szó. Amíg a görögöknél az érzés nélküli stoikus nyugalom és rendíthetetlenség a tulajdonképeni erény, és a részvét egyenesen gyengeségnek tűnik fel, és a bűnlajstromokban van megemlítve, addig Pálnál a Jézus uralma alatti lelkiélet kivirágzásáról van szó. Ügyhogy az apostol függetlenségét, és a keresztyénség által hozott, vallásilag helyesen megalapozott felfogást és életértékelést itt is meg kell látnunk, amint erre H. W. Beyer a Göttinger Bibelwerkben is rámutat e hely magyarázatánál. Hogy a bűnfelsorolásoknál nem igen van különbség a pogány világ felsorolásaitól, az érthető, mert a pogány élet visszataszító bűnei általában az ember, a meg nem tért ember bűnei. Nemcsak érzéki bűnökről van szó, hanem önzésről, a másokhoz való viszony megromlása folytán beálló bűnös állapotról és magatartásról. 21 A 21. v.-ben az „előre mondom" jelzi, hogy mi vár rájuk az ítélet alkalmával. Az „amint mondottam" a szóbeli igehirdetésre vonatkozik. A bűnlajstrom . EVANGÉLIKUS »