Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

10 10 A 10. v.-ben már hozzákezd annak részletes kifejtéséhez, amit egyfelől a maga igazolása céljából, másfelől a megtévesztett galáciabeliek helyes útra segítése céljából szükségesnek tart. Mindenekelőtt állástfoglal az ellene felhozott vádakkal szemben. Ezek egyike az volt, hogy ő rábeszél, vagyis megtéveszt embereket, és nem Istennek szolgál. Mintha ő olyan ember volna, aki hízelgő beszédekkel akarna embereket megnyerni, hogy őket még az igazság rovására is megfogja, tehát úgy forgolódik, hogy tessék nekik. Kérdés formájában veti fel ezt, de a kérdésre a felelet tagadó: Nem embereknek akar tetszeni, hanem Istennek, nem embereket kíván rábeszélni, hanem Istennek szolgálni. Ezt fejezi ki a következő mondat is, amely feltételes módon hangsúlyozza, hogy lehetetlen számára az, hogy embereknek akarjon tetszeni, őket rábeszélni. Ez Krisztustól szakítaná el, pedig ő egyedül annak szolgája, sőt rabszolgája, — a görög szó ezt jelenti. — A rabszolga pedig még csak nem is gondolhat arra, hogy más úrnak szolgáljon. Pál is, aki a levél végének bizonysága szerint magán viseli Krisztus bélyegét, csakugyan nem akar másról tudni, mint Krisztusról és pedig a megfeszítettről. Ha ekkor még nem irta is le a 2. Kor. levél 11. f.-ének önigazolását, de jórészben már átélte az ott összefoglalóan felsorolt szenvedéseket, amelyeket Krisztus ügyéért magáravállalt. Aki pedig úgy tud szenvedni, mint az apostol, az csakugyan nem emberi tetszést keres, hanem, ha szükséges, ezzel szemben szolgál Krisztus evangéliomának. 11 Ezért emlékezteti őket arra, hogy az evangéliom, amelyet ő hirdet, nem emberek szerint való — és ezzel az egész levél témáját fejezi ki. Az evangéliom Istentől való Krisztus által, és nem embertől. Ezt kell mindenekelőtt megérteniök és megjegyezniök. Nem lehet emberi véleménynek vagy elgondolásnak alávetni, amint ezt a galáciai tévtanítók idejétől fogva napjainkig próbálják. Nem lehet az emberi ízlésnek megfelelően kényelmessé tenni, nem lehet rajta könnyíteni, és nem lehet az evangéliomba földi, emberi törekvéseket belemagyarázni. Az evangéliom nem földi boldogságot jelent, hanem földi nyomorúságok közt való boldogságot; nem örömöt jelent, hanem a szenvedések közt való örömöt; nem gondtalan megélhetést, hanem a megpróbáltatásoktól nem félő gondtalanságot; nem földi hazát, hanem Istenországa méreteire kibővített, de ebben a földi hazát is megszentelő egyetemes közösséget. Csak ekkor beszélhetünk arról, hogy az evangéliom a Római levél szavai szerint Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére. 12 Minderre csak emlékeztetnie kell a galáciabelieket, és ekkor maguk is beláthatják, hogy megtévesztésnek áldozatai lettek. Az apostol nem áll emberek szolgálatában, nem emberi tetszésnek kedvező evangéliomot hirdet, mégcsak nem is emberi közvetítéssel vette az evangéliomot, nem is taníttatott rá emberek, korábbi apostolok által, hanem, és itt megismétli az első vers gondolatát, Krisztusnak, emberi közvetítés nélkül meghívott apostola. Ágoston egyházi atya mondja erre vonatkozólag, hogy, aki az evangéliomot felsőbb megbízatás nélkül hirdeti, az hazug, aki emberi közvetítéssel, az még lehet igaz, ha e közvetítés isteni indításra történik. De Pál még ezt az emberi közvetítést is elutasítja. Mégcsak nem is taníttatott az evangéliomra, mint más igehirdetők. Ez tán egyik legfeltűnőbb megállapítása, de olyan félre nem érthető határozottsággal mondja ezt, hogy szavainak értelme tekintetében nem lehetünk kétségben. Amit ő az evangéliomról tud, azt Istentől tudja Krisztus által. Ez természetesen nem az evangéliom külső történetére és eseményeire vonatkozik, hanem lényegére és jelentőségére. Ezt Jézus Krisztus kijelentéséből vette, ott Damaszkusz kapui előtt megtérése alkalmával, amelyre itteni igéi is utalnak. Ez a kijelentés kinyilatkoztatása, felfedése annak, ami eddig is megvolt, de rejtve az emberek előtt, és amit