Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)
A levél magyarázata
A levél magyarázata. I. 1—5. A levél üdvözlő felirata. 1 „Pál, aki apostol nem emberektől sem emberi közvetítés által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, aki feltámasztotta 2 öt halottaiból, és a velem levő atyafiak mind Galácia gyülekezeteinek: 3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, ami Atyánktól és az Ür Jézus 4 Krisztustol, aki adta magát (halálra) ami bűneinkért, hogy kimentsen 5 minket e jelenvaló gonosz világból Istennek és ami Atyánknak akaratából, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen." 1 Már itt az első versben is a legnagyobb nyomatékkal szól apostoli méltóságáról, épen azért, mert azt kétségbevonták, minden valószínűség szerint azon emberek, akik ellen, mint veszedelmes tévtanítók ellen, a levél elvi részében élesen állást foglal. Hangsúlyozza, hogy apostoli méltósága nem emberektől való. Nem emberek bízták meg e munkával. Még az ellen is tiltakozik, hogy Istentől emberi közvetítéssel kapta volna, esetleg Barnabás, a Cselekedetek könyvéből, de e levélből is jól ismert antíóchiai vezetőembertől. Tehát nem apostoli tanítvány, hanem ennél sokkal több, igazi apostol, akit az Atya Isten közvetlenül Jézus Krisztus által hívott és küldött el. Szavai utalnak megtérésére, Damaszkus előtti meghivatására, amikor a megdicsőült Krisztus jelent meg előtte és hívta meg apostolául. A Csel. k.-ben ennek háromszori leírását is megtaláljuk (9,1—22.; 22,3—16.; 26,9—18.), de leveleiben is ismételten utal rá, a bevezető üdvözlésekben, továbbá I. Kor. 15, 8—9.; II. Kor. 4, 6.; 12, 7—9.; Gal. 1, 15—17.; Phil.3, 12. Szavaiból az is kitűnik, hogy „magától" sem lett apostollá. Az Istentől a megdicsőült Jézus Krisztus által való meghivatását egyrészt önigazolásul hangsúlyozza, másrészt azért, hogy a levél további soraiban mondandók apostoli tekintélyére mutasson rá. A magyar nyelvbe is átvett apostol szó eredeti jelentése személyes használatban: hajóhad, flottaexpedíció vezetője, küldött, személytelen használatban: kísérő levél, útlevél. Az Újszövetségben Isten, Jézus Krisztus küldötte, megbízottja, éspedig azon célból, hogy az evangéliomot hirdesse. Az evangéliom hirdetéséhez tehát megbízatásra van szükség. Ha ez Istentől Krisztus által való, akkor beszélhetünk apostolról. Ha Pál így nevezi magát, ezt joggal teszi, mert meghívást és megbízatást erre az evangéliom örök urától, Krisztustól kapott. Ha voltak is ezen időben a különböző vallási vagy filozófiai közösségeknek vándorprédikátoraik, az újszövetségi apostolság mégis egyedülálló méltóság. Amint az ószövetségi próféta is Isten megbízatásából szól, úgy az apostol is. Az ő szolgája, de az ő tekintélyével is rendelkezik. A megbízatás feltétele a megbízóval való találkozás; ezért ha elismeri is az „ősapostoloknak", akiket az Ür földi működése idején hívott el, a tekintélyét, de magát is hozzájuk számítja, mert őt meg az Ür később, megdicsőült állapotában hívta el. Ezért küzd a hamis apostolok ellen, itt a Gal. levélben is, akik a maguk nevében, vagy legfeljebb emberi megbízatás alapján működnek. Meghívatása tehát a megdicsőült Krisztustól való. Krisztus tehát, akit a
