Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

A levél magyarázata

6 halálból Isten támasztott fel, él. A megdicsőült, élő Krisztus az Ura híveinek, az egyháznak. Minden további fejtegetésének ez a kiinduló pontja: Krisztus ét. Ez a tény a keresztyénség alapja, hiszen, mint ő maga mondja az első Kor. levél 15. f. 14. v.-ében: Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek és hiábavaló a mi prédikálásunk. Ε nélkül tehát keresztyénségről beszélni nem lehet. És ezért mindjárt apostoli munkájának kiinduló pontján nyomatékosan állástfoglal a Krisztust tagadó zsidó felfogással, és állásfoglalása egyben tiltakozás a mi korunkban is megtalálható felfogás ellen, amely Krisztus nélküli keresztyénségről akar beszélni. Ez a nyomatékos bevezetés az üdvözlő köszöntés első tagjához tartozik. Az üdvözlő köszöntésnél Pál a klasszikus görög-római levélüdvözlet mintája szerint hármas tagozódást használ. Megnevezi magát, mint a levél íróját, szót a levél címzettéiről és üdvözletet küld nékik, akárcsak a pogány levélírók, de 2 az egyes részeket a szükségnek megfelelően kibővíti. Nemcsak ő küld üdvözletet a galáciabelieknek, hanem megemlíti a vele levő összes atyafiakat. Amikor tehát levelét írja, nincsen egyedül. Akár úton van, akár Efezusban, ami valószínűbb, hívek vannak körülötte, munkatársak, akikkel, mert üdvözletüket küldi, bizonyára megbeszélte a levél tartalmát. Ennyiben ezen atyafiak, mint akik helyeslik az apostol szavait, az üdvözlés által megerősítői annak, amit az apostol mond. A megszólítottak a galáciabeli gyülekezetek. A levél tehát nem egy gyülekezetnek szól, hanem többnek, és így körlevélnek tekinthető. Rossz híreket hall a galáciai hívek felől. Külső bujtogatás folytán meginogtak eddigi szilárd felfogásukban az evangéliom lényege tekintetében. Mivel ezért neheztel rájuk, azért nem mondja: szeretett galáciabeliek. De azért az * üdvözlést nem tagadja meg tőlük, hiszen még hívek, sőt gyülekezetek, annyival kevésbbé, mert épen arra van szükségük, amit az üdvözlés kifejez: kegyelemre és békességre Istentől a mi Atyántói és az Ur Jézus Krisztustól. Ez az ú. n. apostoli üdvözlés. Állandó forma, amellyel minden levelében találkozunk. A „kegyelem" rokon a zsidó iratokban megtalálható irgalommal, de keresztyén tartalmánál fogva annál sokkal gazdagabb. A kegyelem Isten ajándéka, amelyre az embernek szüksége van, nélküle meg sem élhet. Az ember, mint azt később kifejti, hit által, de kegyelemből él. Csak ha ennek birtokában van, lehet arról szó, hogy a békességet is elnyeri, amely után szintén csak vágyódtak az emberek, de elérni nem tudták. A békesség, amelyről szó van, nem külső, földi értelemben veendő, hanem belső, lelki békesség értelmében. Istennel való békesség, a bűn hatalma alól kiszabadult ember szívében. 4 Ez a kettős adomány végsősorban Istentől, mint a mi Atyánktól származik. Istennek, mint az egyes hívőnek Atyjáról, csak az evangéliom alapján beszélhetünk. Ez megint az evangéliom boldogító ajándéka. Pál Jézus alapján hirdeti ezt, aminthogy közvetve tőle származik a kettős adomány, ö közvetíti őket, aki „adta magát" t. i. halálra, a mi bűneinkért, hogy kiemeljen minket e jelenvaló gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akaratja szerint. Egy mondatba foglalja össze Jézus Krisztus személyének és művének jelentőségét, közelebbről váltság jelentőségét. Ehez természetesen hozzátartozik megváltói élete is, de Pál mégis megváltói halálának jelentőségét emeli ki, mint amelyben a megváltói tevékenység középpontját látja. Leveleiben több mint hatvanszor szól erről. Nem akar másról tudni, csak Krisztusról és pedig, mint megfeszítettről. I. Kor. 2, 2. Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ és én is a világnak. Gal. 6, 14. Arról, hogy Krisztus váltsághalálának miért van ez a jelentősége, itt nem szól. Alább 3, 1. — 5, 12, és leveleiben máshol szól részletesen arról, hogy bűneinkért halt meg, melyektől magunkban nem tudtunk megszabadulni és ame-