Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Az Ige testté lett (1,1-18)

magáévá. így ebben a kifejezésben benne van a sötétség „tragédiája", sőt ennél több: bűne. Mert addig, amíg a világosság nem ragyog, addig is sötétség a sötétség, sőt nem is lehet más, mint sötétség. De mihelyt felragyog a világban az Ige világossága, akkor vétkessé lesz, ha nem enged a világosságnak, ha sötétségét nem árasztja el világossággal. De a görög kifejezésbe talán belecsendül még egy másik jelentés is, melyet valamikor az evangélium ókori görög magyarázói nyomatékosan hangsúlyoztak: a sötétség nemcsak, hogy nem fogadta be a világosságot, hanem ellene fordult, hatalmába akarta keríteni, le akarta gyűrni. Azonban a világosság a sötétség minden hatalmainak mesterkedése ellenére is ragyog, fénylik a világban és a sötétségnek nem sikerült, mert nem is volt módjában elnyomni, legyűrni. Ahol felragyog Isten kinyilatkoztatásának, szabadításának és váltságának a világossága, ott hiábavalókká lesznek a sötétség, a bűn és halál hatalmainak a mesterkedései, kénytelenek utat engedni a világosság ragyogásának, nem tudják azt elnyomni. A golgotai kereszt így ragyog dicsőségesen a bűn és halál sötétségétől elborított világban. Az örökkévaló Ige csodája, hogy ragyog a sötétségben. De e csoda nem maradt önmagában: tanúja támadt. „Eljött egy ember, Isten küldötte, neve János." Keresztelő János minden evangélium elbeszélése szerint beletartozik az evangéliumi történetbe. A szinoptikus evangéliumok ezért viszonylag részletesen leírják Keresztelő Jánosnak megtérésre hívó igéjét és beszámolnak arról, hogy milyen nagy hatást gyakorolt prófétai alakja és igéje a zsidóságra. Ennek a szinoptikus elbeszélésnek a nyomán szoktuk meg, hogy Keresztelő Jánost Jézus előfutárának tekintsük, annak a prófétának, aki „a legnagyobb az asszonytól születettek közt", de mégis Isten királyságának csak a kapujában áll (v. ö. Mát. 11, 11). János evangéliuma nem homályosítja el a Keresztelő alakjának és igéjének történeti vonásait, noha semmit sem mond el fellépéséről, prófétai alakjáról, megtérésre hívó igéjéről. Hangsúlyozottan embernek mondja s neve említésére az evangélium olvasói, a gyülekezet mindjárt tudja kiről van szó: ezért nem kell őt az olvasóknak bemutatni. Azt is tudja a gyülekezet, hogy élete, műve, igéje bele van ágyazva Isten üdvtervébe. Mindaz, amit az evangélista róla mond, egyetlen megállapításban sűrűsödik össze: János Isten küldötte és Krisztusról tesz tanúbizonyságot. Mint Isten küldötte, isteni cél szolgálatában áll: nem magától „lépett fel", nem emberi indulatoknak és meggondolásoknak a hatása alatt indult el mártíriummal végződő útjára. Ütját elejétől fogva isteni küldetése szabta meg. Ez a küldetés biztosít neki és igéjének méltóságot és tekintélyt. Küldetésének az értelmét és célját, mintegy a belső tartalmát jelöli meg az evangélista, mikor hangsúlyozottan mondja: „tanúbizonyságtétel végett jött, hogy tanúbizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa". Ez János küldetésének 3. titka: ő tanú, és pedig Istentől küldött és tőle igazolt tanú. Mint ahogy a bíróság előtt tanúskodik a tanú vallomásával, úgy tanúskodik a Keresztelő is az istenellenes világban Krisztusról. Ez a tanúbizonyságtétel nem tisztán események, megtörtént dolgok tanúsítása, hanem ennél sokkal több: kiállás, döntés Jézus mellett arról, hogy ő a „világosság", az Isten által küldött Krisztus, „a világ Megváltója" (4, 42). Az igazi tanúbizonyság értelme mindig ez a ,,világosság"-ról, Istennek Krisztusban adott, üdvösséget hozó kinyilatkoztatásáról való bizonyságtétel. Célja pedig, hogy általa jusson „mindenki", t. i. az egész világ 25