Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Az Ige testté lett (1,1-18)

hitre. Mert tanúbizonysága most már nemcsak a Judaea pusztájában, a Jordán mellett elhangzó és elszálló szó, ,,a kiáltónak a szava a pusztában" (1, 23), hanem az evangéliumon keresztül állandóan hangzik és bizonyságtétellé lesz az egész világ számára. A Keresztelő küldetésének ezt a tömör rajzát az evangélista még az ellenkező oldalról is megvilágítja: a Keresztelő „nem volt a világosság, hanem [azért jött], hogy tanúbizonyságot tegyen a világosságról". Voltak talán olyan mozgalmak vagy közösségek, melyekben a Keresztelőt tekintették „a világosság"-nak, tehát őt úgy tisztelték, mint ahogyan a keresztyén gyülekezet Krisztus felé tekint? A prológusnak az a hangsúlyozott megállapítása, hogy a Keresztelő „nem volt a világosság", akkor látszanék igazán indokoltnak és akkor volna igazán érthető, ha olyan irányzatok vagy mozgalmak ellen irányulna, melyek a Keresztelőt messiásként tisztelték. Alátámasztja ezt a megfigyelést az a körülmény is, hogy az evangélista a többi Keresztelő Jánosról szóló megemlékezésében (v. ö. 1, 15. 19—27. 29—34; 3, 26—36; 5, 33—36; 10, 41) a Keresztelőnek főként olyan nyilatkozatait idézi, melyek nyomatékosan hangsúlyozzák alárendeltségét Jézussal szemben. Az Űjszövetségben is van nyoma annak, hogy a Keresztelő által elindított mozgalom nem szűnt meg azonnal halála után, hanem tovább élt. így Csel. 18, 24—19, 7 bizonysága annak, hogy Pál apostol missziói munkálkodása idején, tehát az első század 50-es éveiben Efézusban voltak Keresztelő Jánosnak „tanítványai", sőt talán volt egy „szekta"'Erről azonban nem tudjuk, hogy megmaradt-e a zsidóságon belül, vagy pedig többé-kevésbbé függetlenítette magát tőle. Talán Márk. 2, 13—22;Mát. 9, 14—17; Luk- 5, 33—38 és Mát. 11, 2—5; Luk. 7, 18—23 is nyomai egy ilyen „szekta" létezésének. Erre mutat az ú. n. Kelemen-féle iratok egy elejtett megjegyzése is (Ps.-Clem. Recogn. 1, 60: „János tanítványai közül az egyik erősítgette, hogy nem Jézus, hanem János volt a Krisztus"). Leginkább azonban a mandaeusoknak Babilon déli részében, a Tigris és Eufrates összefolyásától, a Satt-el-Arabtól keletre még ma is megtalálható eretnek szektája tanúskodik látszólag e mellett- E szekta ránk maradt irataiban Keresztelő János jelenik meg úgy, mint a „mennyei küldött", aki a legmagasabb magasságból jön: vele szemben a mandaeusok Jézust elvetik, ill. csak prófétának tartják. Azonban azok az adatok, melyek a mandaeus iratokban a Keresztelőre vonatkozólag találhatók, nagyon bizonytalanok és nem alkalmasak arra, hogy a Keresztelő által felidézett mozgalmat jobban megismerjük, mint azt az Újszövetségben ránk maradt adatok lehetővé teszik Ezt annál is inkább kell hangsúlyozni, mert a mandaeus iratok viszonylag nagyon késői eredetűek (jelen formájukban a 7/8. században keletkeztek, noha anyaguk egy része ennél jóval régebbi időből származik), a Keresztelő Jánosra vonatkozó szakaszok pedig legkorábban az 5. század folyamán kerültek bele a mandaeus hagyományokba. Ha tehát az evangélista valamilyen Keresztelő Jánosra hivatkozó gnosztikus szekta ellen küzdene is evangéliumában, ezt a szektát ma már pontosabban megállapítani és tanítását megrajzolni nem tudjuk. Az is nyilvánvaló és meggondolkoztató tényállás, hogy az evangéliumi hagyomány — beleértve János evangéliumát is — nem foglal állást Keresztelő János ellen, sőt ellenkezőleg, nyomatékosan hangsúlyozza isteni küldetését. Ez minden esetre arról tanúskodik, hogy a Keresztelő magát semmi esetre sem tarthatta messiásnak és ilyesféle törekvéseket csak késői, tőle elfajzott tanítványai tulajdoníthattak nekiAz evangélistának a Keresztelőre vonatkozó közleményeit azonban 26