Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

47. 48. 49. 50. 51. 53. 54. mazik, az illető tehát lehetne Heródes Agrippa uralkodó családjának valamelyik tagja. De a szó tágabb értelemben megjelölheti a királyi udvartartás valamilyen akár katonai, akár polgári alkalmazottját s azután általában a „királyi tisztviselőt". Ez a nyilván magasabb társadalmi állású férfi, aki mint zsidó, osztozik népe hitében és reménységeiben, keresi fel Jézust azzal, hogy ,,menjen le" (v. ö. 2, 12) a magasabban fekvő Kánából a galileai tenger mellett jóval mélyebben fekvő Kapernaumba és gyógyítsa meg betegen fekvő, sőt már a halállal vívódó fiát. A királyi ember hittel fordul Jézus csodatevő ereje, betegeket gyógyító hatalma felé. Jézus azonban nem azt a hitet akarja, amely akkor fordul Istenhez, amikor segítségre van szüksége, hogy bajából, nyomorúságából kimenekedjék, sőt talán kétségeskedik Isten felől, ha nem segíti meg bajában. Ezt az önzéssel teli hitet utasítja el Jézus azzal, hogy „ha jeleket és csodákat nem lát" (a kifejezéshez v. ö. Mát. 24, 24; Márk 13, 22; Csel. 2, 19. 43, stb., továbbá II. Móz. 7, 3; V. Móz. 4, 34; 6, 22; Ezs. 8, 18; stb.), akkor „nem hisz sehogyan sem". A csodaváró hit valójában nem hit. De a királyi ember nem hagyja magát elutasítani, megismétli kérését. Hisz azonban Jézus királyi Ígéretének, hogy gyermeke él. Most már nem csodavárással fordul Jézus felé, hanem egyedül Jézus királyi ígéretére támaszkodik. Így emeli fel őt Jézus magához és így támaszt hitet benne. Hazatérőben azután tapasztalja, hogy Jézus ígérete királyi parancs, mely fiának új életet ajándékozott. Az elbeszélés lezárásaképpen közli az evangélista, hogy nemcsak a királyi tisztviselő, hanem „egész házanépe", azaz családja és cselédsége is hitt Jézusban. A kánai menyegzőre utalva hangsúlyozza az evangélista, hogy a kapernaumi királyi tisztviselő fiának a meggyógyítása a „második" és enynyiben megismételt „jel" volt, melyet Jézus Kánában cselekedett. Ez a jel is Jézus dicsőségét mutatja azzal, hogy Jézus életet ad. Az elbeszélésben szinte refrénszerűen háromszor hangzik fel a boldogító híradás: „A te fiad él!" Nikodémust Jézus igéje elvezette az újjászületésnek s vele az örök életnek kapujához (v. ö. 3, 16 kk.). A samáriai asszony Jézus igéjében „az örök élet vizét" nyerte ajándékul, a kapernaumi királyi tisztviselő pedig a halállal vívódó fia meggyógyulásakor nyerte el Jézustól az élet ajándékát. Jézus mindegyik elbeszélés szerint maga az élet (14, 6). 31/a. 5, 1—47: A betesdai beteg meggyógyítása. Az 5. fejezet a betesdai beteg meggyógyításának a történetével kezdődik s ehhez kapcsolódik Jézusnak egy beszédje. Az elbeszélést, melynek színhelye Jeruzsálem, az evangélista avval vezeti be, hogy Jézus a „zsidók ünnepé"-re felment Jeruzsálembe- Nem értesülünk arról, milyen ünnepről van szó: ezt legfeljebb találgatni lehet. Ha pedig a fejezetek egymás után következő sorrendjét vizsgáljuk, akkor viszonylag könnyen észrevehetjük, hogy az 5. és 6. fejezet jelenlegi sorrendje bajosan lehet helyes. 6, 1 szerint ugyanis Jézus eltávozik a galileai tenger „túlsó" oldalára, ami feltételezi, hogy előzőleg az innenső oldalon volt. Erről azonban előzetesen nem volt szó, mert az 5. fejezet szerint Jézus nem Galileában, hanem Jeruzsálemben tartózkodik. A 6. fejezet tehát csak bajosan kapcsolható az 5-hez, viszont a 4-hez-nagyon jól csatlakozik. Ezért sok újabb írásmagyarázó kifejezésre juttatta azt a feltevést, hogy a fejezetek eredeti, ill. helyes .sorrendje a következő: 4., 31/a V. ö. a ..Függelék"-ben „Jézus csodái János evangéliumában" c. alatt! •80