Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)
6., 5., 7. fejezetek. 3 2 E sorrend a jelenleginél sokkal simább összefüggést ad az evangélium elbeszélésének menetében. A kapernaumi királyi tisztviselő fiának meggyógyítása után következik ebben az esetben a nagy kenyércsoda, mint szemléltető képe annak, hogy „a prófétát nem tisztelik hazájában" (4, 44). Az 5, l-ben említett ünnep pedig a 6,3-ban közelinek jelzett páskaünnep. Simábban kapcsolódik ebben az esetben a 7. fejezet is az előzőhöz, mert akkor 7, 1 szerint Jézus Jeruzsálemből, ill. Júdeából a zsidók áskálódása miatt (v. ö. 5, 18) tér ismét vissza Galileába. A fejezeteknek ez a rendje nemcsak az evangélista adatainak a számonvétele szerint simább, hanem tartalmi fokozódást is ad, mert az 5. fejezetben elbeszélt vita Jézusnak és a zsidóságnak az összeütközését jóval súlyosabbnak és kritikusabbnak mutatja, mint a 6. fejezet által rajzolt helyzet. Ezek után ünnepük volt a zsidóknak és Jézus felment Jeruzsálembe. Jeruzsálemben pedig a Juh-kapunál van egy tó, melyet héberül Betesdának neveznek: ennek öt csarnoka van. Ezekben sok mindenféle beteg feküdt, vakok, sánták és sorvadásosak. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc év óta szenvedett betegségében. Mikor látta őt Jézus ott feküdni és felismerte, hogy már sok ideje van úgy, azt mondotta neki: Akarsz-e meggyógyulni? Felelt neki a beteg: Uram, nincs senkim, hogy bevigyem a tóba, mikor felkavarodik a víz. Mire meg magam odaérek, más lép be előttem. Mondotta neki Jézus: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj! És azonnal meggyógyult az ember, felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt. Ezért azt mondották a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad neked az ágyat vinni! Ö pedig felelt nekik: Az, aki engem meggyógyított, az mondta nekem: vedd az ágyadat és járj! Ekkor megkérdezték: Kicsoda ez az ember, aki azt mondta neked, vedd és járj!? A meggyógyult azonban nem tudta ki az. Mert sokaság volt ott és Jézus félrevonult. Ezután megtalálta őt Jézus a templomban és azt mondta neki: íme, meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne járj! Az ember elment és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. Ezért a zsidók üldözték Jézust, hogy szombatnapon cselekedett ilyeneket. A 3. vers vége, valamint a 4. vers a szövegtanuk nagy részénél így hangzik: Ezek (t- i. a betegek) várták a víz megmozdulását. Mert az Úrnak egy angyala időnként alászállt a tóba és felkavarta a vizet. Aki aztán a víz felkavarása után elsőnek ment bele, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is. — Ez a szöveg hiányzik azokból a legrégebbi újszövetségi kéziratokból, melyeknek alapján az Üjszövetség modern kritikai szövegét helyreállítják (így pl. a cod. Sinaiticusból, Vaticanusból, stb.), ugyancsak hiányzik az ószír és a régi kopt fordításokból. E versek nyelvezete is több olyan kifejezést tartalmaz, mely egyébként az Újszövetségben és kiváltképen Jánosnál nem fordul elő. Ez a megfigyelés valószínűvé teszi, hogy ez a vers nem tartozott hozzá az evangélium eredeti szövegéhez. Viszont megtalálható a görög kéziratok túlnyomó nagy többségében, abban a szövegtípusban, mely 32 Ennél a sorrendnél itt figyelmen kívül hagyjuk, hogy 7, 14—24 eredeti helye talán 5, 47 után volt. 5, 1. 2. 3. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 6 A testté lett Ige 8J
