Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

„rabbi"-nak, azaz elismert írásmagyarázónak és tanítónak szólítja s úgy fordul hozzá, mint akit Isten küldött tanítómesterül. Jézus isteni kül­detésének a bizonyságai a jelek, melyeket csak isteni segítséggel lehet véghezvinni. Jézus nem válaszol erre az emberi formák közt kifejezett elismerésre: az evangélista formulázásában Nikodémus szavai is mélyebb értelmet nyernek és annak a hívő keresztyén gondolkodásnak a kifeje­zésévé válnak, mely Jézusban felismeri az egyetlen és igazi Istentől kül­dött tanítómestert, aki minden cselekedetét Isten segítségével, pontosab­ban Istennel való páratlan közösségének és egységének az erejével vitte véghez s akinek minden cselekedete isteni jellé lett. Jézus válasza az ünnepélyes kettős ,,ámen"-nal (v. ö. 1, 52) azonnal megpendíti a beszélgetésnek a tulajdonképpeni témáját. Jézus evangéliu­mának a központjába vezet az „Isten királyságé"-ríak a képzete. A ne­gyedik evangélista ezt a képzetet csak ebben az elbeszélésben alkal­mazza. A görög keresztyének Számára ez a képzet elég nehezen volt ért­hető s talán ez az oka annak, hogy az evangélista inkább olyan fogal­mat használ helyette, mely tartalmilag jelöli meg azt, amit az Isten ki­rálysága ajándékul ad azoknak, akik azt „meglátják", abba „bemennek" (5. vs.) vagy azt „örökségül nyerik" (Mát. 25, 34; I. Kor. 6, 9 v. ö. Mát. 19, 29). Ez a fogalom az „élet"-nek, vagy „örök élet"-nek a fogalma. Ez a fogalom hellyel-közzel már a szinoptikusoknál szinonim is az „Isten ki­rályságával", ill. annak váltófogalmaként jelentkezik (v. ö. pl. Márk 9, 42— 48, továbbá Márk 10. 17; Luk. 10, 25-öt v. ö. Mát. 25, 34: I. Kor. 6, 9—10). A negyedik evangélista ezt a fogalmat állítja Jézus igéjének középpont­jába. Nem véletlen azonban, hogy éppen itt, amikor a „zsidók főembere", a farizeusok közé tartozó Nikodémus beszélget Jézussal, feltűnik az „Isten királyságának" a képzete, az a képzet, mely a zsidóság leghőbb eszkatológikus reménységeinek a központi vágyát szólaltatja meg. Isten királyságát csak az láthatja meg, mondja Jézus, aki „felülről születik". 2,; Az a görög szó, amelyet szövegünkben magyarra úgy fordítottunk: „felül­ről", többértelmű. Annyit is jelent, mint „élőiről", „újonnan", „újra". A latin fordítás alapján ezt az utóbbi jelentést alkalmazzák a közkeletű magyar fordítások is. Az evangélista azonban ezt a szót általában a „fe­lülről" jelentésében használja (3, 31; 19, 11. 23; v. ö. Jak. 1, 17; 3, 15. 17; Mát. 27, 51; Márk 15, 38;), noha az „újra", t. i. másodszor szü­letés képzete is belejátszik abba, amit Jézus mond. Nikodémus legalább is ilyen értelemben érti félre Jézus szavait. Amit Jézus Nikodémussal szemben követelésként állít fel (v. ö. 7. vs.!), az nem egy második, „újra" való megszületés, nem is a mai olvasó számára egészen letompí­tott értelmű „újjászületés", az életérzésnek a felfrissülése, hanem ennél sokkalta több. Felülről születni annyi, mint „víztől és Lélektől" (5. vs.), vagy még világosabban, mint „Istentől születni" (1, 13; I. Ján. 2, 29; 3, 9; 4, 7; 5, 1). Istentől az születik, aki tőle nyer életet, akit ő maga „nemz" és tesz gyermekévé. Aki Istentől született, nem cselekszik bűnt (I. Ján. 3, 9), ellenben „cselekszi az igazságot" (I. Ján. 2, 29), az Istenből való szeretettel „szeret" (v. ö. 16. vs!), vagy mindezt összefoglalva: „hiszi, hogy Jézus a Krisztus" (I. Ján. 5, 1). A „felülről születés" tehát egy,Is­tentől ajándékba nyert s lényünket gyökereiben megújító, teljesen új életformát jelent. Ebben az Isten új teremtéséből nyert új életben telje­sedik be és válik valóra Ezék. 36, 25—27 Ígérete, hogy ,t. i. Isten „tiszta 2(i E vers részletesebb magyarázatához v. ö. a „Függelék"-ben ,,A .felülről szü­letés' " c. alatt elmondottakat! 3. 5. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom