Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

4. 5. 6. 7. 8. vizet" hint övéire melyben megtisztítja őket „minden szennytől", „új szivet és új lelket ad", hogy az ő parancsolataiban járjanak és törvényeit megőrizzék. Ezért a felülről születés „víztől és Lélektől" való születés. A Nikodémussal való beszélgetés konkrét helyzetében ez nyilván utalás Keresztelő János „víz-keresztségére" és a messiástól remélt Lélek-keresztségre. Csak az mehet be Isten királyságába — mondja Jézus Nikodémusnak, — aki János keresztségének veti magát alá', ezzel elfogadja János megtérésre hívó igéjét és aki várja, hogy az Isten küldötte Messiás majd a mindeneket megújító Lélek ajándékában részeltesse. Amikor pedig az evangélista Jézus igéjét a gyülekezet elé adja, akkor természetszerűleg gondol egyúttal a Jézus nevében gyakorolt keresztségre mely szintén vízzel való keresztség, de ugyanakkor Isten Lelkének az ajándékát is közvetíti (v. ö. pl. I. Kor. 12, 13; Csel. 2, 38; stb.). Nikodémus nem érti, ill. félreérti Jézus követelését. Új, pontosabban második születésre gondol: hogyan mehetne be az ember másodszor anyja méhébe? Ennek a világnak az adottságai közt nyilván teljesen lehetetlen az, amit Jézus követel. Nikodémus éppen Jézus követelésének, a lehetetlen voltát emeli ki. Ellenvetésének nem az a céja, hogy kigúnyolja, amit Jézus mond. Lehetne ugyan Nikodémus szavát így is érteni, ez azonban nem valószínű, mert telve elismeréssel keresi fel Jézust. Válaszában inkább az jut kifejezésre, amit az evangélista is meg akar állapítani, hogy t. i. emberi lehetőségünk a felülről, azaz Istentől való születésre nincs. Jézus az ellenvetésre közvetlenül nem válaszol, csak megismétli azt, amit mondott, avval a közelebbi körülírással, hogy a „felülrő születés" annyi, mint „víztől és Lélektől való születés". Ebben közvetve már benne rejlik a felelet Nikodémus szavaira. A lélek t. i. éppen nem emberi, hanem isteni valóság: Isten ereje, mely csodálatos módon munkálkodik. Amikor tehát Jézus azt mondja, hogy a felülről születés annyi mint „víztől és Lélektől való születés", akkor igazat ad Nikodémusnak annyiban, hogy emberi lehetőség a felülről való születésre nincs. Istentől születni csak a Lélek isteni erejének a csodája által lehet. Ezt még közelebbről világítják meg a következő versek. Az embert, lényét és egzisztenciáját meghatározza az eredete. Pál apostolra emlékeztető szóhasználattal ezt fejezi ki az az ige, hogy „ami hústól született, hús az". „Hús" („hústest") itt is, mint Pál apostolnál nem lényünk egyik részét (a testet ellentétben a lélekkel) jelöli meg, hanem egész egzisztenciánkat: a természetes embert, mint gyarló és múlandó, bűnei által Istentől önmagát függetlenítő embert. Ennek a természetes vagy másként ,,ó-ember"-nek nincs módjában, hogy kilépjen bűnös egzisztenciájának a zárt köréből. Nincs ereje és hatalma ahhoz, hogy más legyen^ mint „hús" („hústest"), vagyis Isten ellen lázadó, bűnös ember. Viszont" „ami Lélektől született, lélek az". Csak Isten ad a Lélek csodája által lehetőséget arra, hogy az ember mássá, újjá legyen, megszabaduljon bűnös eredetének terhétől. Amit a Lélek csodája az emberen véghezvisz, az abban jelentkezik, hogy többé nem a hús határozza meg egzisztenciáját, hanem a Lélek: ez formálja az embert lélek"ké, Isten kedvére élő, Istent szerető, neki engedelmes, „igazságot cselekvő" emberré. Az embert meghatározza eredete: sorsa az embernek az, hogy nem lehet más, mint aminek született, ahonnan ered. Ezért nincs módja az embernek arra, hogy a saját maga erejéből mássá legyen, „újjászülessen". Ha tehát „szükséges", hogy az ember felülről szülessen, akkor ez arra utal, hogy az embernek a Lélek művére, isteni csodára van szüksége. E nélkül az isteni csoda nélkül nem lehet 60