Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)
3, 1. 2. méltó keretül szolgál a beszélgetés csodálatosan gazdag tartalmához és joggal ragadta meg a művészek képzeletét. A beszélgetés maga röviden feltárja Jézus evangéliumának egész tartalmát, a 16. vs.-et pedig ismételten úgy emlegetik, mint az evangélium legtömörebb összefoglalását, summáját. Az evangélium, pontosabban az, amit Jézus mond, kinyilatkoztat és hoz, válik oly súlyossá az elbeszélésben, hogy annak a történet elején megadott keretei az elbeszélés folyamán mintegy szertefoszlanak. Az evangélista nem mond semmit arról, hogyan végződött a beszélgetés, válaszolt-e még valamit Nikodémus és hogyan vált el ez után az emlékezetes találkozás után Jézustól. Mindez mellékessé válik s az evangélista ezt bizonyára szándékosan hagyja el: azt akarja, hogy az olvasó se figyeljen másra, csak arra, amit Jézus mond. A szerkesztésnek ezt a sajátos formáját már megfigyelhettük a Keresztelő tanúbizonyságtételéről szóló történetekben s az evangélium folyamán még többször találkozunk hasonlóan megszerkesztett elbeszélésekkel. „Egy ember" keresi fel Jézust: egy azok közül, akik mintegy szemléltetik azt a képet, melyet 2, 23—25 rajzolt Jézus jeruzsálemi fellépésének a hatásáról. A farizeusok közül való Nikodémus az evangélista szerint „a zsidók főembere", — azaz tagja a szinedriumnak. A 10. vs, szerint Nikodémus elismert „tanító", tehát nyilván teológiailag művelt, tekintélynek örvendő- írástudó. 19, 39 arra enged következtetni, hogy gazdag ember lehetett, a 4. vs-et pedig sokan úgy értik, hogy már öreg ember volt, amikor Jézust felkereste és vele ezt az emlékezetes beszélgetést folytatta. Noha „Nikodémus" görög név, a késői zsidóságban többször találkozunk vele. Egy Nikodémus járt követségben Pompeiusnál, mint II. Aristobulos (Kr. e. 67—63) követe. Talán ő volt az előkelő jeruzsálemi Nikodémus nemzetségnek az őse: ezt a nemzetséget az írástudomány is említi. A rabbinisztikus hagyomány tud egy Nikodémusról, (Nakdémón ben Górjon), aki rendkívül gazdag volt, annyira, hogy Jeruzsálem ostroma idején (Kr. u. 70) felajánlotta az egész lakosságnak az ellátását gabonával. Vagyona azonban Jeruzsálem elestével elpusztult, leánya nagy ínségbe került s a legnagyobb nyomorban halt meg (Tos. Ket. 5, 9; Sifre Deut. 305). Nem volna lehetetlen, hogy az írástudományban említett ez utóbbi Nikodémus azonos avval, aki János szerint Jézust felkereste. Ugyancsak a rabbinisztikus hagyomány említi Jézusnak egy Nakkai Nakdémón nevű tanítványát is (Sanh. 43a bar.), akit az írástudomány hagyománya eredetileg talán azonosított a fent említett Nakdémón ben Górjon-nal. 25 a) Nikodémus éjszaka keresi fel Jézust. Ezt leginkább úgy szokták értelmezni, hogy Nikodémus a zsidó vezetőségtől való félelmében választotta az éjszakai órát ahhoz, hogy Jézust megkeresse. Tudunk azonban arról, hogy híres írástudók az esti; ill. éjszakai órákat választották a tanítás idejéül. A Nikodémussal folytatott beszélgetésben az Isten királyságának legmélységesebb titkai kerülnek szóba: az ilyesféle meghitt beszélgetés számára kétségkívül alkalmasabb az éjszaka csendje és magánya, mint a nappali órák (v. ö. Zsolt. 92, 3). Lehet, hogy Nikodémus számára is ez volt a vezető szempont éjszakai útja számára. Nikodémus egybefoglalja magát mindazokkal, akik a Jézus által véghezvitt jelek alapján hittel tekintenek feléje. Ez a jeleket váró és félig-meddig hit szólal meg szavaiban, amikor Jézust ,,mester"-nek. -•5a) S t r a c k—B i 11 e r b e c k, id. h. II. 412. k. lpk., kül. 418. lap. 58
