Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

nem mástól tudja, hanem ő maga lát bele a szívnek és léleknek a rejtekeibe. Ennek a csodálatos isteni ismeretnek egyik példája Nikodémusnak a most következő története is. 3, 1—21: Jézus beszélgetése Nikodémussal. A farizeusok közt volt egy ember, név szerint Nikodémus, a zsidóknak főembere. Ez egyik éjszaka felkereste őt és azt mondta neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul. Mert senki sem cselekedheti azokat a jeleket, melyeket te teszel, csak ha Isten van vele. Jézus válaszolva azt mondotta neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg az Isten királyságát. Mondta neki Nikodémus: Öreg korára hogyan születhetik az ember? Vájjon bemehet-e másodszor anyja méhébe és megszülethetik-e? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be Isten királyságába. Ami hústól született, hús az, ami pedig a Lélektől született, Lélek az. Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: felülről kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar, a zúgását hallod, de nem tudod, honnét jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. Nikodémus válaszolt

1 és mondotta néki: Mimódon lehetnek ezek? Jézus válaszolva azt mondotta neki: Te Izraelnek a tanítója vagy s mégsem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom neked: amit tudunk, azt hirdetjük és amit láttunk, arról teszünk tanúbizonyságot. De tanúbizonyságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, mimódon hisztek majd, ha mennyeiekről szólok nektek? Hiszen senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállott alá: az Emberfia. Amiképpen Mózes felemelte a magasba a pusztában a kígyót, azonképpen kell az Emberfiának is felemeltetnie a magasba, hogy örök élete legyen őbenne mindenkinek, aki hisz. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldötte a Fiút a világba, hogy ítélettel sújtsa a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, azt nem sújtja itélet. Aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig az ítélet, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. Mindenki, aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, nem is megy a világossághoz, hogy cselekedetei feddésben ne részesüljenek. De aki az igazságot cselekszi, az a világossághoz megy, hogy nyilvánvalókká legyenek cselekedetei, hiszen Istenben cselekedte azokat. Az evangéliumnak egyik legmegragadóbb története Jézusnak Nikodémussal folytatott beszélgetése. Az a néhány nagyvonalú ecsetvonás, mellyel az evangélista e történet képét megrajzolta, titokzatosságával 3, 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 1 12. 13 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 57