Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Keresztelő János, Krisztus tanúja (1,19 — 51)
és „közeledik" Izráelhez, valamint a bűnbe süllyedt világhoz. János pedig „látja" őt: ez a „látás" indítja el tanúbizonyságtételét. Ez a néhány megjegyzés is mutatja, hogy az evangélista az elbeszélésnek csak egészen általános, mondhatnánk vázlatos (sematikus) keretet ad: hiányzik a helyzetnek minden konkrét mozzanata (a tanítványok, vagy a Jánost kereső sokaság, mely előtt a tanúbizonyság elhangzik; a válasz, ili. visszhang, melyet a tanúbizonyság keltett). Az evangélista éppen csak a Keresztelő alakját emeli ki a mult homályából és a Keresztelőnél is csak azt az egy gesztust rajzolja meg, mellyel — mint Grünewald Mátyás híres isenheimi oltárképén, — kinyújtott ujjával Krisztusra mutat: „íme, az Isten báránya, aki eltörli a világ bűnét". A Keresztelő sem a szinoptikusoknál, sem a negyedik evangélium szerint nem nevezi azt, akiről tanúbizonyságot tesz, „messiás"-nak, ,,krisztus"-nak: talán azért, hogy azt, aki utána jön és nála előbbrevaló, ne tegye ki a népies messiási váradalom félreértéseinek. Tanúbizonyságának a mélységes tartalma és súlya itt is abban van, hogy Jézusnak a küldetését jelöli meg: „eltörli a világ bűnét". A görög ige (w)dm annyit jelent, mint „felvenni", „vinni" egyik helyről a másikra, „hordozni", úgy, mint ahogy a teherhordó visz, hordoz valamely terhet, azután valamit „elvinni", „eltávolítani" valahonnan s ebben az értelemben a görög Ószövetség szóhasználata szerint ,,[a bűnt] eltörölni". Jézus küldetése tehát, hogy a bűnt, pontosabban a vétkes tartozássá lett bűnt Isten és az ember viszonyából eltávolítsa, a bűnt eltörölje, úgyhogy többé ne válassza el az embert Istentől. Nemcsak egyes bűnök eltörléséről, megbocsátásáról van szó, hanem ennél sokkal többről: „a" bűnről, mint olyan istenellenes hatalomról, mely a „világ"-ot rontja meg. A „világ" (Kóaiaoq) fogalma a görög hallgatót és olvasót mindig emlékezteti a teremtett világ ékes rendjére, a mindenség s vele együtt az emberek életét és egymáshoz való viszonyát szabályozó törvényre. Azonban ez a világ megromlott, ékes rendje felborult és rendetlenséggé lett, amikor Isten, a Teremtője ellen fellázadt: az Isten ellen fordult, lázadó s ezért bűnös világ a? összessége az istenellenes hatalmaknak, ezért gyűlöli Krisztust (7, 7; 15, 18). Pedig neki, Krisztusnak az a küldetése, hogy magára vegye, hordozza és eltörölje a világ bűnét: Ő „az Isten báránya". Az ószövetségi vallásos élettel ismerős olvasó számára ez a kifejezés utal a bárányáldozatokra, melyeket az ószövetségi törvény értelmében kellett bemutatni. 2 0 Az áldozat bemutatásának a célja a bűn eltörlése Isten haragjának a kiengesztelése által. Jézus pedig olyan értelemben Isten báránya, hogy őt Isten maga rendelte „a világ bűnét" eltörlő áldozatul. Mint ahogyan az áldozatban az ember Istennek tulajdonul ajánlja fel az áldozati bárányt, úgy adja oda Jézus önmagát bárányként Istennek, amikor magára veszi a világ bűnét s ártatlan életét adja halálra. Így lesz életének az odaajándékozása tökéletes áldozattá: „Az ő tulajdon vére által ment be egyszersmindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid. 9, 12.). Áldozata által van hatalma arra, hogy eltörölje a bűnt, váltságot és szabadulást szerezzen, — mint ahogy egykor, mikor Isten Egyiptom szolgaságából szabadította ki népét, a leölt páskabárá20 A kifejezés eredetére s hogy pontosabban melyik ótestámentomi bárányáldozatra kell gondolni s hogy ennek alapján mi a pontos értelme a kifejezésnek, arra nézve v. ö. a ,,Függelék"-ben a „Kiegészítések az evangélium magyarázatához" c. fejezetben az „Isten báránya" c. alatt. 42
