Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Függelék - II. Az evangélista és műve

sének tartamát. Inkább csak az elbeszélésük alapján adódó benyomásból következtetjük, hogy szerintük Jézus nyilvános működése kb. egy esztendő kereteibe szorítható bele. A negyedik evangélista sem mondja kimondottan, hogy mennyi időre terjedt ki Jézus nyilvános működése. Azonban az általa előadott és részben a zsidó „egyházi év" ünnepeihez rögzített elbeszélések szerint Jézus nyilvános működése szükségképen legalább két, sőt esetleg két és félévnyi időtartamra terjedt ki. Ezen az .idői kereten belül a negyedik evangélista valószínűleg a szinoptikus tudósítás által keltett benyomás helyesbítése érdekében hangsúlyozza, hogy Keresztelő „Jánost még nem vetették fogságba" (3, 24), mikor Jézus már elkezdett nyilvánosan tanítani. Ez más szóval azt jelenti, hogy egy ideig Jézus és Keresztelő János egyidejűleg, mintegy párhuzamosan tanított. Eltérés van azután a szinoptikus tudósítás és a negyedik evangélista elbeszélése között Jézus halála napjának a tekintetében is. Jézus halálának a napja minden elbeszélés szerint egy péntek volt. Azonban a szinoptikus tudósítás szerint ez a péntek niszán 15-ére esett, mivel előző este Jézus tanítványaival elköltötte a páskabárányt. A páskabárányt pedig csak niszán 14-én délután lehetett a templomban levágni és este elkölteni. A negyedik evangélista nem tesz említést arról, hogy az utolsó vacsora, melyet Jézus tanítványaival elköltött, páskavacsora lett volna. Viszont a negyedik evangélista hangsúlyozza, hogy a zsidók „nem mentek be a helytartó palotájába, hogy tisztátalanokká ne legyenek és elkölthessék a húsvéti bárányt" (18, 28). Ε szerint tehát Jézus kihallgatása Pilátus által még a húsvéti bárány elköltése előtt, tehát niszán 14-én kora reggel történt. Mivel pedig Jézust ugyanaznap Pilátus elítélte és keresztre is feszíttette, azért a negyedik evangélista tudósítása szerint az a pénteki nap, melyen Jézus meghalt, niszán 14. volt. Hasonlóan mondja az evangélista 19, 14-ben is, hogy „húsvét előkészületi napja" — azaz a zsidó naptár szerint niszán 14-e volt, amikor Pilátus a halálos ítéletet Jézus felett kimondotta. A különbséget a két tudósítás között

185 nem lehet kiegyenlíteni, „harmonizálni". Belső, valószínűségi okok a mellett szólnak, hogy történetileg a negyedik evangélista tudósítása a hitelesebb. Legalább is nagyon bajos valószínűsíteni, hogy a zsidó hatóságok hozzájárultak volna egy niszán 15-én, egyik legnagyobb ünnepükön végrehajtandó kivégzéshez, mikor az az ünnepi munkaszünet súlyos megsértését jelentette. Sokkal kevésbbé látszik valószínűnek az, hogy a negyedik evangélista önkényesen változtatta volna meg a Jézus halálá napjára vonatkozólag a szinoptikus tudósításból már begyökerezett hagyományt annak kedvéért, hogy Jézust az igazi páskabárányként állíthassa olvasói elé*. 3. Sokszor hangsúlyozták, hogy milyen nagy különbség van a szinoptikus hagyományanyag és a negyedik evangélista elbeszélésmódja közt. A szinoptikusok Jézus tanítását úgy adják elénk, hogy az rövid gnómikus mondásaival, sokszor az Ószövetség, kül. a zsoltárok költői formájára emlékeztető kifejezésformáival ragadja meg az olvasót. A szinoptikus evangéliumokban nincsenek Jézusnak olyan beszédei, amelyekben Jézus egy témát folyamatosan fejtene ki. Azok a beszédek is, amelyeket főként Máté evangéliuma közöl (pl. a Hegyi Beszéd, vagy a tanítványok kiküldéséről, Mát. 5—7, ill. 10), ilyen egyes mondásokból vannak 185 Jézus halála napjának a vitakérdéséhez v. ö. Κ a r η e r : Jézus halálának napja, Debrecen. 1929. •344