Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - II. Az evangélista és műve
ezek csekély töredékeknek látszanak, különösen, ha hozzávesszük hogy a közös elbeszélésekben is vannak a negyedik evangéliumnak egyéni sajátosságai. Közelebbi és pontosabb összehasonlításnál ugyan kitűnik, hogy a negyedik evangélista jóval többet használ fel abból a hagyomány-anyagból, melyet a szinoptikusok is feldolgoznak, mint első pillanatra látszik, azonban ugyanez az összehasonlítás azt is megmutatja, hogy a negyedik evangélista a felhasznált, ill. átvett anyagot a saját szóhasználata és fogalomkincse segítségével, újjáformálja (v. ö, pl. Ján. 3, 3 és Mát. 18, 3; Ján. 2, 19 és Márk 14, 58; Ján. 4, 44 és Márk 6, 4; Ján. 5. 23; 12, 48; 15, 23 és Luk. 10, 16; Ján. 12, 25 és Mát. 10, 39; Márk 8, 35; Ján. 13, 13 és Mát. 23, 8. 10; Ján. 13, 20; 12, 44 és Mát. 10, 40; Ján. 16, 2 és Mát. 5, 11; Ján. 16, 23 és Mát. 7, 7; Ján. 16, 32 és Márk 14, 27; Ján. 18, 11 és Márk 14, 36 stb.). Ezeknél az egyezéseknél azonban sokkal fontosabbak azok a különbségek, melyek a szinoptikusok és a negyedik evangélista elbeszélése közt vannak. 2. Ezek során első helyen azt a különbséget kell említenünk, mely a két elbeszélésforma közt Jézus történetének a keretei tekintetében figyelhető meg. A szinoptikus elbeszélés szerint Jézus Galileában lépett fel megtérést hirdető igéjével, ott prédikált és tanított, gyógyított és tett csodákat, amíg csak húsvét ünnepére fel nem ment Jeruzsálembe, ahol azután rövid, alig egy hétre terjedő nyilvános működés után elfogták és keresztre feszítették. Elsősorban Márk evangéliuma adja ezt a keretet, de Máté és Lukács is egyeznek vele annyiban, hogy ők is Jézusnak csak egy jeruzsálemi tartózkodásáról, ill. működéséről tudnak, éppen arról az egy hétről, amelyre nagypéntek esik. Ezzel szemben a negyedik evangélista elbeszélése szerint Jézus első csodáját ugyan a galileai Kánában cselekszi, azonban utána felmegy Jeruzsálembe, a páska ünnepére, ott megtisztítja a templomot (2, 13—22) és jeleinek a láttára sokan hisznek benne (2, 23). Arról, hogy Galileában Jézus hogyan tanított és milyen csodákat vitt véghez, ezután sem hallunk sokat: a kapernaumi főember fiának meggyógyításától (4, 46—53) és a nagy kenyércsodától és a vele kapcsolatos elbeszélésektől, vitabeszédektől (6. fej.) eltekintve, csak arról hallunk, hogy Jézus milyen csodákat tett és hogyan tanított Jeruzsálemben egy ünnep alkalmával, melynek közelebbi jellegét az evangélista nem adja meg (5. fej.), azután a sátoros ünep (7—9) és a templomszentelési ünnep (10. fej.) alkalmával. Jézus működésének a színhelye tehát elsősorban Jeruzsálem s ott is közelebbről a templom. De ez megváltoztatja Jézus nyilvános működésének az idői kereteit is: amíg az, amit a szinoptikusok elmondanak, időileg belefér kb. egy háromnegyed évnek, legfeljebb egy évnek a tartamába, addig a negyedik evangélista által említett három páskaünnep (2, 12: Jézus megtisztítja a templomot; 6, 4: a nagy kenyércsoda és 11, 55: az utolsó páskaünnep, melynek előestéjén Jézus meghal) 18 4 Jézus nyilvános működésének két évi, sőt még ennél valamivel hosszabb, kb. két és félévi időtartamot állapít meg. Ha egészen pontosan vesszük: a szinoptikusoknak nincs „kronológiája", azaz nem rögzítik időileg Jézus nyilvános működéi«4 ,,A zsidók ünnepe" 5, l-ben a 6, 4-ben említett páskaünneppel azonos, ha — amint valószínűnek látszik, ·— az 5. és 6. fejezetek sorrendje felcserélendő. Ha a fejezetek szokásos sorrendjéhez ragaszkodunk, akkor talán lombsátor ünnepére kell gondolnunk (1. a magyarázatot 5, 1-nél!): Jézus működésének az idői keretei ebben az esetben sem változnak meg. •343
