Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - II. Az evangélista és műve
tűnt, hogy a mandeizmus iratai a keresztyénség előtti gnosis rekonstrukciója érdekében csak igen nagy óvatossággal használhatók fel 178 Ezért bajosan fogadható el az a feltevés, hogy az evangélista gnosztikus-szinkretisztikus kegyesség hatása alatt állott, s hogy ennek következtében evangéliumát is ilyen szinkretisztikus keresztyén gyülekezet számára írta volna. Mint már említettük, az evangélium közelebbi vizsgálatánál kitűnik, hogy az evangélista gondolatvilága, észjárása" erős gyökerekkel kapaszkodik bele a palesztinai zsidóságba. Ez nemcsak az evangélista kifejezési formáira, stílusára, hanem teológiai fogalmaira és képzeteire is áll. Ebben rejlik a magyarázata annak, hogy időközönként mindig felbukkannak olyan feltevések, amelyek nemcsak abból indulnak ki, hogy az evangélista zsidó származású volt, hanem úgy is ítélnek, hogy evangéliumát „missziói irat"-ként írta Izráel számára. 130 Azonban bajos elképzelni, hogy egy olyan irat, amely olyan élesen szembefordul a zsidósággal és olyan élesen elítéli annak a hitetlenségét, éppen zsidók számára készült misszionáló irat volna. Az elmondottak alapján azt kell tehát mondani, hogy a felsoroltak közül egyik megoldás sem látszik kielégítőnek: sem az, amely azt görögök, ill. görög származású keresztyének számára készült hellenisztikus, „filozofikus" evangéliumnak gondolja, sem az, amely benne gnosztikus hatásoktól átitatott, a gnosztikus irányzatok fogalomkincsével gnosztikus irányzatú keresztyénekhez szóló írást keres, sem pedig az, amely zsidó gondolkodásban gyökerező és zsidókhoz szóló misszionáló evangéliumnak minősíti. Azonban ezeknek a feltevéseknek az elutasítása azért sem oldja meg a negyedik evangélium rejtélyét, mert mindegyik feltevés olyan mozzanatokra hivatkozik az evangéliumban, amelyek vagy helytállóak vagy legalább bizonyos alappal bírnak. Az evangélium rejtélyéhez nyilván csak akkor férhetünk hozzá, ha az olvasóközönséget, amelyhez szól, olyan síkban keressük, melyben az említett feltevések előfeltételei találkoznak. Mivel a negyedik evangélium élesen szembefordul a zsidóság hitetlenségével s így nem valószínű, hogy olvasóit a zsidók, ill. a zsidó származású keresztyének közt kell keresni, azért már ez a körülmény níLietímann állapította meg azóta híressé vált tanulmányában („Ein Beitrag zur Mandaeerfrage", Sitz.-Ber. d. preuss. Akad. d. Wiss., phil-hist. Klasse, 1930.), hogy a mandeusoknak Keresztelő Jánoshoz nincs semmi közük s hogy a mandeizmus egy régebbi keleti-gnosztikus vallásnak késői átformálása — keresztyén hatás alatt — kerésztyén-szinkretisztikus gnosissá. — Azóta különösen Ρ e r c y vizsgálta meg részletesen azokat a vitatott fogalmakat, melyeknek a révén János evangéliuma fogalom-kincsének gnosztikus eredetét feltételezni szokták s általában arra a megállapításra jutott, hogy a negyedik evangélistának a gnoszticizmus által történt befolyásolásáról nem lehet szó, ellenben hogy a megszokottnál jóval nagyobb mértékben kell számolni azzal a lehetőséggel, hogy a gnoszticizmus szinkretisztikus fogalomkincsének a kialakulásában a keresztyén befolyásnak igen jelentős része van (v. ö. PercyErnst: „Untersuchungen über den Prsprung der johanneischen Theoligie", Lund, 1939). — A mandeizmusra nézve ν. ö. még kül. Ο d e b e r g : „Die mandaeische Religionsanschauung", Uppsala, 1930. íso v. ö. Bornhäuser Karl: „Das Johannesevangelium, eine Missionsschrift für Israel", 1928. — Bornhäuser tételét elsősorban arra alapítja, hogy a rabbinisztikus tanítást a törvényről (ahogyan mondja: a „thoralogiát") szembeállítja az evangélium krisztologiájával s úgy véli, az evangélista úgy formálta Krisztus-hirdetését, hogy abban zsidóknak fel kell ismernie a thoralogiával való ellentétet. Noha Bornhäuser érvelése az evangélum szövegére helyenként meglepően új világosságot vet, az igen sokszor erőszakolt és ezért nem is meggyőző. •340
