Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - II. Az evangélista és műve
is valószínűvé teszi, hogy az evangélista görög, ill. hellenisztikus olvasókhoz fordul az írásával. Evvel a feltevéssel, amelyre az evangéliumból vett mozzanatok indítanak, összhangban van az az óegyházi hagyomány, hogy az evangélium Efezusban, tehát Kis-Ázsiában, görög nyelvterületen keletkezett: az a tanítványi kör, amely 21, 24-ben tanúként áll az evangélista mellé, ugyancsak nyilván ugyanott keresendő s talán részben már beletartozik azoknak a sorába is, ákiknek az evangélista művét szánta. Ily módon érthetővé válik az evangélium „hellenisztikus" jellege. Viszont ugyancsak az óegyházi hagyomány tanúsítja, hogy az evangélium szerzője János apostol. Mint fentebb láttuk, ez a hagyomány oly szilárd és erős, hogy jobbal nem tudjuk helyettesíteni. Az evangélium nyelvezete, mondatszerkesztése, szerzőjének „észjárása" belegyökerezése a zsidó gondolkodásba, ugyancsak azt tanúsítják, hogy az evangélista zsidó származású ember: ez megegyezik az említett óegyházi hagyománnyal. A nehézséget főként az a körülmény okozza, hogy az evangélium fogalomkincse és főként krisztologiája olyan képzeteket alkalmaz, melyek jelenlegi ismereteink szerint nem származnak a zsidó írástudományból és amelyeknek a használata és főként az alkalmazása gnosztikus gondolkodással mutat rokonságot. Ujabban azonban különösen Odeberg kutatásai nyomán némileg tisztult látásunk annak a környezetnek a tekintetében, mely az evangélium keletkezése és első olvasói tekintetében számba jöhet. 18 1 Ezeknek a kutatásoknak a nyomán ma világosan látjuk, hogy a Jézus korabeli zsidóság is jóval sokrétűbb volt, mint azt eddig általában gondoltuk. Vallásos áramlatai t. i. nemcsak a farizeizmus, szadduceizmus és az esszenizmus voltak, hanem kell a zsidóság körén belül, ill. annak határszélein szinkretisztikus hatások alatt álló és a gnoszticizmus irányába mutató áramlatokkal is számolnunk. Ilyen irányzatnak az emléke pl. az ugyancsak Odeberg által közzétett ú. n. „Enók 3. könyve". 18 2 Az evangéliumot helyesen csak akkor érthetjük meg, ha ezekkel a körülményekkel egyformán számolunk: az evangélium szerzője a gondolkodásával, anyanyelvével, „észjárásával" Palesztinába begyökerezett, de hosszú efézusi tartózkodása (aZatt a hellenisztikus világban vis otthonossá lett János apostol. Hellenisztikus környezetében nemcsak megismerkedett kora különböző szellemi és vallásos áramlataival, hanem megismerte azt a. küzdelmet is, melyet a keresztyénségnek folytatnia kellett kora különféle szetllemi áramlatai ellen akár akkor, amikor missziói küldetésének igyekezett eleget tenni, akár akkor, amikor a különféle vallásos és szellemi áramlatok veszélyeztették a gyülekezetet és kísértést jelentettek a gyülekezet tagjainak. Ahogyan levelében az apostol harcol ezek ellen a „gnosztikus" irányzatok ellen, úgy fordul evangéliumában is gyülekezetéhez oly módon, hogy amikor Krisztust állítja olvasói elé, Krisztus-ábrázolásával választ ad a gyülekezetekben támadt égető kérdésekre és erősíteni akarja olvasóit .azokkal a kísértésekkel szemben, melyek őket saját világukból, annak gnosztikus-szinkretisztikus kegyességéből és áramlataiból támadhatják. 181 V. ö. Odeberg Hugo: „The Fourth Gospel", Uppsala, 1929. Odeberg a negyedik evangéliumot „Palesztina és a hellenisztikus-keleti világ vallásos áramlataihoz való viszony" alapján magyarázza és igyekszik megérteni. Könyve Ján. 1, 19—12, 50 fejezeteket tárgyalja, nem terjeszkedik tehát ki sem a prológusra, sem pedig az evangélium másik felére. 182 Ο d e b e r g Hugo: ,,3 Enoch or the Hebrew Book of Enoch", Cambridge, 1928. •341
