Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Az Ige testté lett (1,1-18)

talán helyesebben és elegendőképen megértteti az, ha a Jézus korabeli zsidóságnak a Keresztelővel szemben elfoglalt álláspontjára utalunk. Az evangélisták is tudósítanak arról, hogy a zsidóság, nevezetesen annak vezetői elismerték János prófétai küldetését, noha annak leglényegesebb pontját, a Jézusról való bizonyságtételét elutasították. Hasonló értelemben nyilatkozik Jánosról Josephus történetíró is (V. ö. ant. XVIII, 5, 2.). Ha erre figyelünk s gondolunk arra, hogy János evangéliuma élesen szembefordul a judaizmussal, akkor talán helyesebb az a feltevés, hogy a Keresztelő Jánosra vonatkozó tudósítást is ez a judaizmussal szemben elfoglalt álláspont határozza meg. Érthető t. i. ebből a szempontból annak a hangsúlyozása, hogy a Keresztelő prófétai üzenete a Krisztusról szóló bizonyságtételben teljesedik ki: ez a tanúbizonyság állandó váddá lesz avval a judaizmussal szemben, amely a Keresztelőt ugyan elismeri mint prófétát, de üzenetének legdöntőbb bizonyságtételét elutasítja és a Krisztust, akit a Keresztelő hirdetett, keresztre juttatta. A Keresztelőre vonatkozó, a prológus egységesen összefüggő gondolatmenetét szinte széljegyzetként megszakító 6—8. vs.-ek után az evangélista visszatér az 5. vs.-hez, azonban úgy, hogy a 8. és 9. vs. közt is kapcsolatot teremt a „világosság" fogalma. A Keresztelővel ellentétben, aki „maga nem volt a világosság", a Logos volt ,,az igazi világosság". A mondat többféleképen érthető s ehhez képest többféleképen is fordítható- Az ókori görög írásmagyarázók a hangsúlyt a „volt" állítmányra helyezték és a mondatot abban az értelemben vették, hogy az igazi világosság „itt volt" vagy „létezett", t. i. a világban. Ebben az esetben a szöveg magyarul így alakulna: „[Itt] volt az igazi világosság, mely megvilágosít minden e világra jövő embert". Ez ellen az értelmezés ellen azonban joggal lehet érvül felhozni, hogy a „volt" állítmány ezt a hangsúlyos értelmet ebben az összefüggésben nem nyeri s még ha hangsúlyos is, sem jelentheti azt, hogy „itt volt". Ezért az újabb írásmagyarázók közt általában inkább az az értelmezés terjedt el, amely magyar fordításban a következő szöveget adja: „Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, eljövőben volt a világra" t. i. akkor, amikor a Keresztelő bizonyságtétele hangzott. Ez az értelmezés tehát a „volt" állítmányt összekapcsolja az „a világra eljövő" szavakkal és ily módon nyomatékosabb hangsúlyt ad annak a mozzanatnak, hogy a Logos, mint az igazi világosság eljött a világra- E mellett az értelmezés mellett felhozható az az érv, hogy így a mondatban az „a világra eljövő" szavak hangsúlyt és értelmet kapnak, holott különben e szavak csak a ..minden embert" kifejezés fölösleges jelzőjévé lesznek. Viszont kétségtelen, hogy a második eset szerinti értelmezés nyelvtanilag erőszakolt, különösen azért, mivel az állítmány két tagját („volt" és „a világra eljövő") elszakítja egymástól. Ehhez járul, hogy gyakori rabbinisztikus arám szóhasználat az embert jelöli meg mint olyat, aki „jön a világra". Ezért mégis valószínűbb, hogy „a világra eljövő" szavak a ..minden embert" kifejezés jelzői. Ebben az esetben pedig a mondat csak a szövegünkben található értelmet nyerheti: „[Amaz, t. i. a Logos] volt az igazi világosság, mely megvilágosít minden a világra eljövő [ill. magyarosabban: születő] embert". Az Igéről — és pedig itt együttesen kell gondolni az Atyánál öröktől fogva létező és a testet öltött Igére — azt mondja az evangélista, hogy „az igazi világosság volt". így szembe állítja az Igét azokkal a prófétákkal és még inkább azokkal a maguknak prófétai vagy még annál is magasabb méltóságot követelő bitorlókkal, akik nem voltak az „igazi