Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. ők nem tudják, hova tették!" János szerint tehát Mária nem is hivatkozik angyali jelenésre, Péternek sem visz angyali üzenetet, mint a szinoptikus tudósítás szerint. Az üres sír felfedezésének a történetét a negyedik evangélista tulajdonképpen csak ezután mondja el, amikor elbeszéli, hogy Péter és a „másik tanítvány" hogyan futottak a sírhoz Mária közlése alapján. Ezen az elbeszélésen még ott ragyog a visszaemlékezés fénye arra a csodálatos reggelre, amikor a tanítványok ráébredtek arra, hogy Urukat és Mesterüket nem tudta fogva tartani a sír, hanem feltámadott. Péter kapta elsőnek a hírt Máriától és vele együtt a „másik tanítvány", akit az evangélista éppen úgy nem jelöl meg névvel, mint a „szeretett tanítványt", vagy ahogy nem mondja meg annak a másik tanítványnak a nevét sem, aki Andrással együtt elsőnek kereste fel Jézust (1, 40 kk.). Ez a két tanítvány sietve, sőt futva megy a sírhoz s a másik tanítvány futás köz- t ben megelőzi Pétert. A sírüreg nyílásánál előrehajolva látja a sírban ott feküdni a gyolcspólyákat, melyekkel a holttest körül volt tekerve.

135 Amikor Péter odaér a sírhoz, bemegy a kamrába, ott megállapítja, amit már a másik tanítvány is észrevett, hogy a gyolcspólyák ott vannak s hogy a fej betakarására használt kendő külön volt összetekerve s egy másik helyen feküdt. A gyolcspólyák és az összetekert kendő arra mutatnak, hogy nem történt tetemrablás, — amire Mária első híradása talán következtetni engedett. Ezért mondja az evangélista boldog visszaemlékezéssel erre a felfedezésre, hogy a „másik tanítvány" „látta és hitt". S hozzáteszi: Akkor „még nem értették [a tanítványok] az írást, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halottak közül" az isteni ígéret szerint. A „másik tanítvány" tehát nem az írás tanúbizonyságtétele alapján jutott hitre, — az írás csak utóbb világosodott meg a tanítványoknak Jézus feltámadása által, — hanem „látott és hitt": az üres sír, és amit abban látott, ébresztette benne a hitnek a meggyőződését. Péterről ilyen vonatkozásban semmit sem mond az evangélista, de ebből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy csak a „másik tanítvány" hitt, bár talán ugyanilyeií következtetést sejttet Luk. 24, 12 is, mely szerint Péter „csodálkozott azon, ami történt". 135 Jeruzsálem környékén ma is számos, sziklába vájt üreg- látható, mely egykor temetkezési helyül szolgált. Ezeket a sírüregeket kőlapokkal fedték le, s ezeket úgy készítették, hogy élükkel mintegy ajtőszerűen. pontosan beleillettek a sírüreg szájába. Ritkább eset volt, amikor a sziklába külön járatbt vájtak, melyben a sír száját elfedő — kerek lap formájára készített — követ hengeríteni lehetett. Márk 16. 3-ban a nagy kő „elhengerítésére" való utalás talán ilyen járatban hengeríthető zárókőre vonatkozik. A sírkamrák rendesen nem egy, hanem több halott befogadására voltak alkalmasak. És pedig voltak olyan sírkamrák, melyeknek falába — ugyancsak a sziklába — üregeket vájtak vagy oly módon, hogy az üreg alsó részét teknőszerűen mélyítették ki, úgyhogy a tetem úgy feküdt benne, mint egy koporsóban, vagy oly módon, hogy az üreg alapja lapos, padszerü volt, úgyhogy a tetemet erre ráfektették. Más esetekben a sírkamrában nem vájtak ki üreget, hanem annak oldalfalait úgy készítették el, hogy mellettük pad futott végig s ezekre fektették a tetemeket. Ma már nem lehet megállapítani, hogy milyen volt Jézus sírja. Abból a tudósításból, hogy az asszonyok a sírban két angyalt láttak ülni, egyet fejtől, egyet lábtól <20, 12), egyesek azt következtetik, hogy Jézus sírkamrájában is ilyen pad volt s arra fektették a holttestet. Viszont a tudósításnak az a vonása, hogy a lepedők helyzetét csak úgy lehetett megállapítani, hogy a „másik tanítvány" „előrehajolt", sőt Péter bement a sírkamrába, arra látszik utaíni, hogy olyan sírkamráról van szó, melyben az oldalfalba volt vájva a sírüreg. Ilyen sír volt valószínűleg az is, amelyet a kegyeletes keresztyén hagyomány Jézus sírjának tartott s amely fölé utóbb a jeruzsálemi Szentsír-templom épült. — Ezek mellett a sírkamrák mellett nagy számmal maradtak fenn olyan sírkamrák is, melyekben a sírüreget a sírkamra falába nem hosszanti formában vájták ki, hanem merőlegesen a sírkamra falára, mintegy aknaszerűen, úgyhogy azokba a tetemeket beletolták. Nem valószínű, hogy a Jézus eltemetésekor használt sír ilyen lett volna, mint ezek az utolsó esetben említett slrüregek. L. ehhez D a 1 m a n : Orte und Wege Jesu, 3. kiad., 1924, 387 k. lpk. 260