Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

lista a húsvéti történet kapcsán elmondja, hogy a feltámadott Krisztus elküldötte tanítványait, „ahogyan őt elküldötte az Atya" és hogy a Szentlélek által hatalmat adott nekik bűnök elengedésére, megbocsátására és megtartására. A tanítványok apostoli küldetésében a Szentlélek ajándéka által folytatódik Krisztus művének legnagyobb ajándéka, a bűnbocsánat, Istenhez való viszonyunk megújhodása — akkor is, amikor a gyülekezet nem látja test szerint Jézust. Ezért „boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek". 20, 1—10: Az üres sír. A hét első napján korán reggel, mikor még sötét volt, a Magdalából való Mária elment a sírhoz és látta, hogy a követ elvették a sírról. Ekkor elfutott, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett és azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból és nem tudjuk, hová tették! Ezért Péter és a másik tanítvány kiment és odamentek a sírhoz. Mindketten együtt futottak, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, úgyhogy elsőnek ért a sírhoz. És előrehajolva látta ott feküdni a gyolcspólyákat, de nem ment be. Nyomban utána megérkezett Simon Péter is és bement a sírba. És látta ott feküdni a gyolcspólyákat, de a kendő, amely az ő fején volt, nem volt a gyolcspólyáknál, hanem külön volt összegöngyölítve egy másik helyén. Ekkor azután bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért oda a sírhoz és látta és hitt. Mert még fiem értették az írást, hogy neki fel kell támadnia a halottak közül. Ezután a tanítványok ismét visszatértek övéikhez. A negyedik evangélista szerint a magdalai Mária „a hét első napján", a Jézus haláláról emlékezetes Nagypéntek utáni s később feltámadása miatt Krisztusnak szentelt vasárnapon oly korán ment ki a sírhoz, hogy „még sötét volt". Márk 16, 2 szerint éppen akkor kelt fel á nap,ill. Máté szerint „a hét első napja derengett" (Mát. 28, 1). János nem szól arról, hogy mit keresett Mária a sírnál, arról sem tesz említést, hogy más asszonyok is lettek volna vele, holott Márk szerint vele voltak Mária, a Jakab anyja és Salómé, Máté szerint pedig a „másik Mária" (Márk 16, 1; Mát. 28, 1). Nincs semmi látható oka annak, hogy a negyedik evangélista miért változtatta volna meg ezeket a hagyományba akkor már talán be is gyökerezett adatokat. Egyesek útmutatást vélnek felismerhetni ebben, hogy a magdalai Mária korábban és külön ment ki mint társai, akikre különben a 2. versben célzást tesz a többes számú első személyű állítmány („tudjuk"). De ez az értelmezés talán túlságosan sokat olvas ki a szövegből: meg kell elégednünk a különbségre való figyeléssel és annak a megállapításával, hogy a szövegben nem vehető észre semmiféle külön célzatosság, mely a változtatásnak sajátos színt adna. Nem szól a negyedik evangélista arról sem, hogy a magdalai Mária a nyitott sír; megtalálása után azonnal angyali jelenést látott volna, mint ahogy arról a szinoptikus evangéliumok írnak. János tudósítása szerint Mária azonnal visszasiet a tanítványokhoz, nevezetesen Péterhez és a „másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett", hogy megvigye nekik a hírt és pedig nemcsak arról, hogy a sír nyitva van, hanem — amiről eddig tulajdonképpen nem volt szó, — hogy „az Urat elvitték a sírból, s hogy 20, 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 20, 1. 2. 10* 259