Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

2. 3. i i 1 1 4. í < ] 5. i 1 i < í ( i való módon az egész világ előtt" (Sal. Zsolt. 17, 30). Itt Krisztus azért könyörög, hogy Isten „dicsőítse meg a Fiút, hogy viszont a Fiú is meg­dicsőítse az Atyát". Isten azzal mutatja meg a Fiú örökkévaló dicsősé­gét, hogy általa nyilatkoztatja ki magát és hogy elfogadja, igazolja a kinyilatkoztatásnak pontosabban a váltságnak azt a művét, melyet a Fiú véghezvisz. Ilyen értelemben adott Isten „teljes hatalmat" a Fiúnak „minden test", más szóval az egész embervilág fölött, hogy ő adjon örökkévaló életet. A Fiú isteni dicsősége éppen az, hogy örök életet ad. De ezt azoknak adja, akiket „az Atya neki adott". Mert a Fiú küldetése ugyan az egész világhoz szól (v. ö. 3, 17), de örök életet csak azok nyer­nek el, akiket az Atya „húz" a Fiúhoz (v. ö. 6, 44) s akik ennek követ­keztében a Fiúhoz mennek, benne hisznek. A Fiú pedig azzal dicsőíti meg az Atyát, ha neki engedelmeskedve teljesíti küldetését és így ad örök életet a benne hívőknek. „Örök élet" — teszi hozzá Jézus a 3. vers sokszor idézett szavai szerint — az, hogy „megismerjük az egyedül igaz Istent és Jézus Krisz­tust, akit elküldött". A szövegben hangsúly van az örök életen. A ter­mészetes emberi vagyis a bűnös életből hiányzik Isten ismerete. Az Isten ajándékaként elnyert örök élet ellenben „Isten-ismeret". „Istent ismerni" a negyedik evangélium szóhasználata szerint pedig annyit jelent, mint ismerni Istent úgy, ahogyan kinyilatkoztatja magát. Ez az istenismeret nem független a hittől, sőt ellenkezőleg, a hitnek egyik mozzanata (v. ö. 6, 69 magyarázatát!). Ezért is kapcsolódik az Isten-ismerethez azonnal Jézus Krisztusnak, az Isten küldöttének az ismerete. Istent nem lehet mintegy „önmagában" ismerni, tehát úgy, hogy az ember ismerő képes­ségével valamiképpen feltornázza magát Istenhez. Isten csak úgy ismer­teti meg önmagát — vagy más szóval: úgy nyilatkoztatja ki magát, — hogy isteni küldetésben elküldi Fiát és feltárja atyai kegyelmét, bűn­törlő szeretetét azok iránt, akik hisznek Krisztusban. Az örök élet tehát olyan értelemben Istennek és küldöttének, Krisztusnak ismerete, hogy Isten Krisztusban nyilatkoztatja ki magát és e kinyilatkoztatásban, Jézus megváltói műve, halálra adott életének áldozata és feltámadása által árasztja ki az örök élet gazdag ajándékát azokra, akik Krisztus­ban felismerik és hittel elfogadják Isten küldöttét, az Atyában pedig ,,az egyetlen igaz Istent". — „Az egyetlen igaz Isten'és Jézus Krisztus, akit elküldött", már egészen hitvallásszerűen hangzik: lehet, hogy az evangélista vele egy olyan kifejezést vett fel Jézus imájába, mely a po­gány-keresztyének közt el volt terjedve és már a hitvallásos formulák határát súrolta. Amikor Jézus teljesíti isteni küldetését és elvégzi a megváltás mű­rét, melyet az Atya reábízott, akkor ezzel megdicsőíti Istent. Jézus szenvedése és halála így lesz az Isten dicsőségének a kinyilatkoztatá­sává. Ebben a szenvedésben mutatja meg Isten a minden gonoszságun­kat, ellene lázadásunkat elfedező szeretetét, bűnt eltörlő hatalmát és a lalálból is új életet teremtő fenségét. Evvel a dicsőséggel dicsőíti meg, magasztalja fel Isten Krisztust. Jézus azt kéri, hogy ez „most" történ­jék meg, amikor közeleg halálának órája, tökéletes fiúi engedelmességé­lek és küldetésének a betetőzése. Nem új dolgot, eddig tőle idegen isteni iicsőségnek az ajándékozását kéri Jézus, hanem azt a dicsőséget, mely nár az övé volt s megvolt neki Istennél a világ teremtése előtt. A Fiú Jröktől fogva osztozik az Atya örökkévaló dicsőségében, részese az Atya 'enségének, életet teremtő hatalmának (v. ö. 5, 26). Jézus azt kéri, hogy •226

Next

/
Oldalképek
Tartalom