Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Az Ige testté lett (1,1-18)

A 3. vers magyarázatának egyik súlyos kérdése a szövegkritikai probléma. Bizonytalan és vitatott t. i. a vers szövege annyiban, hogy vájjon a vers végét alkotó mondat: „ami létrejött" a 3. vershez tartozik-e s így lezárja-e a mondatot, vagy pedig esetleg helyesebben új mondatot kezd és a 4. vers szövegéhez tartozik. Ebben az utóbbi esetben a szöveg így alakulna: „Minden általa jött létre, nála nélkül pedig nem jött létre semmi sem. Ami létrejött, benne élet volt •.." Ezt a szöveg formát támasztja alá az a körülmény, hogy az ókorban, a 4. század második feléig általában ez volt az elterjedtebb szöveg. De alátámasztja egyebek közt az a megfigyelés is, hogy a szöveg mondatai ritmikus tekintetben kiegyensúlyozottabbak, ha a kérdéses két szót nem a 3. végéhez, hanem a 4. vers elejéhez kapcsoljuk hozzá. Viszont a szokásos szöveg mellett és a tárgyalt szövegváltozat ellen szól az a körülmény, hogy a szöveg ez utóbbi esetben szinte értelmetlenné lesz. Mit kezdjünk t. i- evvel a mondattal: „Ami [a Logos által] létrejött, [mindaz] őbenne (t. i. a Lógósban) élet volt"?! Ennek a mondatnak az értelmi nehézségein próbáltak az ókorban oly módon segíteni, hogy egyes újszövetségi kéziratok (mint pl. a nagytekintélyű Cod Sinaiticus, a Cod. Cantabrigiensis, hasonlóan az ó-latin és az ó-szír fordítás egyes szövegtanúi) a szöveget a következő formában változtatták meg: „Ami létrejött, őbenne élet". Ez röviden azt jelentené, hogy minden teremtménynek a Lógósban, ill- a Logos által van élete. Azonban ez a szöveg nyilván másodrangú és alig lehet eredeti. Ezért a kétféle szövegváltozat közül a megszokottat kell előnyben részesíteni. — TJjabban egy angol kutató, Burney, azt a feltevést igyekezett bizonyítani, hogy a 4. evangélium s nevezetesen a prológus eredetileg arám nyelven keletkezett s hogy a szóban forgó szöveg nehézsége fordítási hibából származik. Burney

1"' szerint t. i. az eredeti szöveg így hangzott volna: „.-.nála nélkül pedig nem jött létre semmi sem. Mert őbenne élet volt.. " Ez a szöveg valóban egyszerű és sima. Azonban természetes, hogy csak modern kísérlet az eredeti szöveg rekonstruálására és mindig is kísérlet marad. Nekünk nem a modern konstruált, hanem a kéziratokban ránk hagyományozott szöveget kell szem előtt tartanunk. A mindenség s benne az ember Isten teremtménye, mert minden az Ige által jött létre. De az Ige még sokkal több az ember számára, mint a teremtés közvetítője. Az Igének ezt a közvetlen jelentőségét az ember számára a 4. vs. az „élet" és a „világosság" fogalmaival fejezi ki és érzékelteti. „Benne [t. i. az Igében], élet volt." „Miképen az Atyának élete van önmagában, úgy adott a Fiúnak is önmagában való életet" — olvassuk utóbb (5, 26). Ez az „önmagában való" élet volt az Igében. Élete az Istennel való egységben gyökerezik, ezért örökkévaló, isteni élet és mivel „élet önmagában", azért nemcsak a halál hatalmainak áll fölötte, hanem a mulandóságnak is. Vagyis életet teremtő erő: a Fiú „ad életet a világnak" (6, 33), „megeleveníti, akiket akar" (5, 21). „Az élet", t. i. az Igének az életet ajándékozó, megelevenítő élete „volt az emberek világossága". Miként az „élet", úgy a „világosság" fogalma is emberlétünk ősadottságai, a tovább nem elemezhető, legfeljebb csak körülírható valóságai közé tartozik. Miként mindenki tudja, hogy mi az „élet", ugyanúgy nem kell és nem is lehet senkinek sem megmagyarázni, hogy mi a „világosság". A világosság létünk egyik alapfeltétele: a világosság teszi lehetővé, hogy lássunk és hogy a világban tájékozódjunk, vagy legalább tájékozódni próbáljunk. Sötétben csak tapogatódzunk, de ismerni és megismerni a dolgokat csak világosságban tudjuk. Ez áll a fizikai világosságra éppen úgy, mint a vilá15 The Aramaic Origin of the Fourth Gospel, 1922. 29. lap. 4. 23