Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)
11. 12. 13. az tenné lehetővé az Atyának a Fiú iránti szeretetét vagy éppen az váltaná ki ezt a szeretetet. Ellenkezőleg, ez a szeretet az első, ennek a szeretetnek az alapján cselekszik a Fiú. így van Krisztus és a tanítvány közt is. A tanítvány nem Krisztus parancsolatainak a megtartásával biztosítja magának Krisztus szeretetét, azt, hogy megmaradhat Krisztus szeretetében, hanem ellenkezőleg csak akkor tudja teljesíteni Krisztus akaratát, csak akkor tud neki engedelmeskedni s ebben az engedelmességben élni, ha már kiáradt rá Krisztus szeretete. Ez a szeretet hordozza a tanítványt. Ebből a szeretetből esik ki, ezt a szeretetet veszíti el, ha nem cselekszi Mesterének az akaratát, ha nem neki szolgál. A szeretet parancsolat és Jézus követelésként állítja a tanítvány elé. De ez a követelés nem válik a törvény kényszerítő terhévé, mert hiszen a tanítvány maga is ajándékként nyeri el a szeretetet. Ezért kapcsolódik a szeretetben való megmaradáshoz az ígéret: ,,Ezeket azért mondottam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, sőt, hogy örömötök teljes legyen". Hibás volna ezt a mondatot úgy értelmezni, mintha Jézus beszédjével akarna örömöt, azaz örvendező hangulatot kelteni tanítványaiban. Az „öröm" az Ószövetségben a „békesség" mellett az üdvkor ajándéka: fájdalom, gyász és sóhajtozás ennek a világnak a jellemző megnyilatkozásai, de el is tűnnek evvel a világgal (Ézs. 35, 10; v. ö. Jel. 21, 4). „Örömmel jöttök ti és békében vezéreltettek — mondja Ezs. 55, 12 a messiási üdvösség koráról, — a hegyek és halmok ujjongva énekelnek előttetek és a mező összes fái tapsolnak" (v. ö. Ezs. 9, 2; 35, 10; 65, 18; Sof. 3, 14; Zak. 9, 9; Zsolt. 126, 3—6). Hasonlóan hirdeti a zsidó írástudomány is, hogy az üdvkorban tökéletes öröm lesz. 9 3 Ugyanígy mondja az Űjszövetség is az örömöt a messiási üdvkor ajándékának, v. ö. Mát. 25. 21, 23; Luk. 2, 10; Róm. 14, 17; I. Pét. 1, 8; 4,13; Jel. 19, 7, stb. Az „öröm" és „békesség" tehát tartalmilag jelölik meg azt, amit az üdvkorban, az örök életben nyer el ajándékként a tanítvány. Jézus maga ebben az örömben él s ezt adja tanítványainak, hogy részesei legyenek az ő örömének, sőt azt akarja, hogy ez az öröm „teljes", „tökéletes", hiánytalan legyen, vagyis legyőzve a gondot, szomorúságot és fájdalmat, melyet e világ ad mindazoknak, kik benne élnek, már most elnyerjék az üdvösség ajándékát, a békességet (v. ö. 14, 27) és az örömöt. Jézus parancsolatai tulajdonképpen egy parancsban, a szeretet „új" parancsolatában sűrűsödnek össze: ennek kell valósulnia a gyakorlati élet sokszínű követeléseiben, (v. ö. 13, 34). A szeretetnek a legmagasabbfokú, a tökéletes megnyilvánulása pedig, ha valaki „életét adja a barátaiért".Szeretni annyit jelent, mint hogy valaki életével másnak szolgál s ennek a legnagyobb foka, amikor életét az illető fel is áldozza, valósággal oda is adja. Jézus így szereti a tanítványt: ezt itt ugyan a szöveg nem hangsúlyozza, de nyilvánvaló, hogy ez az ige már Jézus halálára tekint. Ugyanezt a szeretetet várja el Jézus a tanítványtól is: a tanítvány útja és sorsa közös Jézussal, úgyhogy a tanítvány is kerülhet abba a helyzetbe, amikor a szeretet életének az odaáldozását követéli. — Talán meglep, hogy a szeretet legmagasabb foka e szerint az ige 95 V. ö. Peszikta 189a: „Ha ebben a világban örvendezik is az ember, úgy öröme mégsem tökéletes. Miért? Ezen a világon gyermekei születnek az embernek, akkor pedig eltelik gonddal, hogy életben maradnak-e vagy sem. De a jövendőben Isten elnyeli a halált, amint olvassuk: .Elveszti a halált örökre' (Ézs. 25, 8). Akkor tökéletes lesz az öröm, amint olvassuk: .Megtelik a szánk nevetéssel és nyelvünk ujjongással' <Zsolt. 126,2)." S t r a c k - B i 11 e r b ec k, id. h. IV, 852. •212
