Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

így „gyümölcsöt terem", Isten új életet teremtő dicsőségét hirdeti a bűnnek és halálnak tőle elfordult világában. Amikor Krisztus megdicsőül, nem válik el a tanítványtól. Ellenkezőleg, „benne marad" s így dicsőíti meg az Atyát. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsolataimat, megmaradtok az én szeretetemben, úgy amint én is megtartottam Atyám parancsolatait és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondottam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, sőt, hogy örömötök teljes legyen. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen szerettelek titeket. Senkinek a szeretete sem lehet nagyobb, mint azé, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha cselekszitek, amit parancsolok nektek. Többé nem nevezlek titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ura: barátaimnak mondottalak titeket, mert tudtul adtam nektek mindazt, amit hallottam Atyámtól. Nem ti választottatok engemet, hanem én választottalak s arra rendeltelek titeket, hogy menjetek el, teremjetek gyümölcsöt s gyümölcsötök maradjon meg, hogy megadja az Atya mindazt nektek, amit csak kértek tőle az én nevemben. Ez az én parancsolatom hozzátok: szeressétek egymást! A 9—17. versek szakasza sok tekintetben párhuzamos az előző szakasszal és főtartalmában is megegyezik vele. Azonban amíg a megelőző szakasz középpontjában a Krisztusban való maradásnak, tehát a Krisztushoz hűséges hitnek a követelése állott, addig itt a szeretet követelése áll a középpontban. A két szakasz tehát a hitet és szeretetet állítja egymás mellé. A szeretetnek pedig nemcsak a példája, hanem a rugója is az a szeretet, mely az Atya és a Fiú közt van meg. Áz Atyának és Krisztusnak a viszonya példázza így Krisztus és a tanítvány viszonyát s mutatja, hogy a tanítvány Mesteréhez ugyanabban a viszonyban van, mint Krisztus az Atyához. A szeretetnek ez a viszonya pedig itt sem a rokonszenv magától kibuggyanó érzelemhullámzása, hanem szolgálat, t. i. az a szolgálat, mellyel valaki az önfeláldozásig menő készséggel él annak a javára, akit szeret. Így lesz a szeretet életet adó, életet mentő és életet hordozó cselekedetté. Ezt a szeretetet követeli Krisztus a tanítványtól: „maradjatok meg az én szeretetemben". Ez nem arra a szeretetre vonatkozik, mellyel a tanítvány szereti Mesterét, hanem azt kívánja a tanítványtól, hogy maradjon meg abban a szeretetben, mellyel Krisztus szereti őt, vagyis maradjon meg a Krisztus reá elárasztott szeretetében, a szeretetnek abban a közösségében, mely éppen Krisztusnak iránta tanúsított szeretete, érte hozott áldozata által jött létre. Ebben a közösségben pedig a tanítvány akkor marad meg, ha „megtartja Krisztus parancsolatait". A tanítvány Krisztushoz való viszonya e tekintetben ismét csak az Atya és a Fiú viszonyának a tükröződése. Mert Krisztus is azáltal marad meg, él benne az Atyának reá áradó szeretetében, hogy „megtartotta az Atya parancsolatait", vagyis, hogy az Atya akaratát cselekszi és viszi véghez a világban. Az Atya akaratának a teljesítése nem olyan értelemben feltétele az Atya szeretetében való megmaradásnak, mintha 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 9. 10. 14* 211