Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

közösséget Isten és az ember közt csak ott teremt, ahol az ember hittel fogadja. Aki nem a hitnek a döntésével, a szeretetnek az engedelmességével sajátítja el az igét, aki nem tartja meg Krisztus parancsolatait, az úgy hárítja el magától az igében feléje irányuló igényt, hogy az üres szóvá válik, nem lesz „kinyilatkoztatássá". Ezért a világhoz szól ugyan Krisztus, de igéjével csak a tanítványnak nyilatkoztatja ki magát. Ezeket szóltam hozzátok, amíg veletek voltam. A Segítő pedig, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, megtanít titeket mindenre és emlékeztet majd mindarra, amit mondottam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek: én nem úgy adom nektek, ahogyan a világ szokta adni. Ne nyugtalankodjék szívetek, se ne féljen! Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: elmegyek, de [ismét] visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engemet, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Már most megmondottam nektek, mielőtt bekövetkeznék, hogy higygystek, amikor bekövetkezik. Már nem beszélek veletek sokat, mert jön a világ fejedelme. De ellenem nem tehet semmit. Mégis, — hadd tudja meg a világ, hogy szeretem az Atyát, s hogy úgy cselekszem, ahogy azt az Atya meghagyta nekem! [Ezért] keljetek fel, menjünk innen! A következő szakasz Rézárja a_ búcsúbeszédet. Összefoglalva az előzőket mondja Jézus: „Ezeket szóltam hozzátok, amíg veletek voltam". Most elérkezett a válás pillanata, azonban Jézus nem szűnik meg szólni tanítványaihoz, ill. pontosabban: az általa hozott kinyilatkoztatás nem szakad meg. Folytatja azt a Szentlélek, a Paraklétosz, akit az Atya küld a tanítványoknak Jézus „nevében", azaz Jézus megbízásából: ez azt is jelenti, hogy a Paraklétosz által folytatódik a Jézusban adott kinyilatkoztatás, hangzik továbbra is Jézus igéje a tanítványokhoz. Ezt hangsúlyozottan is kifejezi a következő mondat: a Paraklétosz „tanítja" a tanítványokat „mindenre", azaz a kinyilatkoztatás fényével világosítja meg életüket, mindig újból feltárja előttük saját egzisztenciájukat, melyet Isten világosságának a fényébe állít bele, elveheti őket Isten igazi ismeretére, hirdeti nekik Isten ítéletét és kegyelmét, feltárja előttük Krisztus váltságának a titkát. így „emlékezteti" a Paraklétosz a tanítványt mindarra, amit Krisztus mondott; hirdetett. A Paraklétosz által adott kinyilatkoztatás mindig „új": nem egyszerű ismétlés, hanem döntés elé állító, a konkrét helyzetre vonatkoztatott útbaigazítás. De nem „új" abban az értelemben, mintha egyre újabb, az értelem számára hozzáférhetetlen isteni „titkokat" tárna fel. Ellenkezőleg, amit a Paraklétosz „tanít", mond, hirdet a tanítványnak, az „emlékeztetés", hozzákapcsolódik Jézus igéjéhez, kinyilatkoztatásához és a Jézus által adott kinyilatkoztatást, az ő igéjét teszi aktuálissá, állítja bele a tanítvány életébe, mint döntést követelő isteni akaratot. így tesz a Paraklétosz „tanúbizonyságot" Jézusról (v. ö. 15, 26), nem abban az értelemben, mintha elismételné, felelevenítené azt, ami Jézussal történt, — az „emlékeztetés" nem események viszszaidézése, — hanem úgy, hogy jelen valósággá teszi a tanítvány számára azt, amit Isten Krisztus áltál véghezvitt, tehát az ítéletet és kegyelmet. 205 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 25. 26. l