Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

.8 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 13, 1. szem, de később majd megérted. Mondotta neki Péter: Az én lábamat meg nem mosod soha! De Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. Erre Simon Péter azt mondta: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is! Jézus pedig azt mondta neki: Aki megfürdött, annak nincs szüksége másra, mint hogy lábát megmossák. Különben egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, — de nem mindnyájan. Mert ismerte jól az árulót; ezért mondotta: Nem mindnyájan vagytok tiszták. Amikor már megmosta lábukat, felvette felső ruháját és ismét asztalhoz telepedett. Ekkor így szólt: Értitek-e, hogy mit cselekedtem veletek? Ti „Mester"-nek és „Ür"-nak szólítotok engemet s helyesen mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én, az Ür és Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek. Bizony, bizony mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál és a követ sem nagyobb annál, aki őt küldötte. Ha ezt tudjátok, boldogok lesztek, ha cselekszitek is azt. Nem mindnyájatokról szólok. Tudom, kiket választottam ki. De — hogy beteljesedjék az írás: „Aki kenyeremet ette, az emelte fel a sarkát ellenem". Már most megmondom nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy — majd ha bekövetkezik, — higgyetek: Én vagyok! Bizpny, bizony mondom nektek: aki befogadja majd, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. 18. vs. v. ö. Zsolt. 41, 10. 13, 1—30, az utolsó vacsoráról szóló elbeszélés világosan két részre tagozódik: az 1—20. vers azt írja le, hogy Jézus hogyan szolgált a vacsoránál, 21—30, pedig az áruló megjelölésének a történetét tartalmazza. Az elbeszélés első fele, az 1—20. vers ismét két részre tagozódik, mert az 1—11. vers mondja el az ú. n. lábmosás történetét, a 12—17. vers pedig értelmezi Jézus szolgálatát és azt példaként állítja a tanítványok elé; végül a 18—20. vers ehhez kapcsolódva az árulóra utal. Egy meglehetősen -körülményes bevezetés adja meg az elbészélés keretét. Az első szavak: „húsvét ünnepe előtt" nyilván az egész elbeszélésre vonatkozó időmeghatározást adnak. Az evangélium előadásának további folyamatából kiviláglik, hogy a kifejezéssel az evangélista Jézus elfogatásának napjára, ill. a halálát megelőző napra gondol. A negyedik evangélium időrendi beosztása szerint ez niszán 13-ának, egy csütörtöki napnak felel meg. A következő elbeszélés tehát ekkor játszódik le. Az evangélista semmit sem szól arról, hogy ezen az estén a tanítványok Jézussal a páskavacsorát költötték volna el — az elbeszélésben nincs utalás a páskabárányra, — de a vacsorának nyilván mégis ünnepi jellege van. Erre utal, hogy Jézus tanítványaival Jeruzsálemben gyülékezik vacsorához, — mint ahogy a páskavacsorát is Jeruzsálemben kell elkölteni. De ezt mutatják egyes kifejezések is: Jézus és tanítványai az asztal mellett nem ülnek, hanem — mint ünnepélyes alkalmakkor volt szokásban, — az asztal körül futó kereveten •186