Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

valakinek a beszéde, akit gonosz lélek szállott meg. Vájjon meg tudná-e nyitni a gonosz lélek a vakok szemeit?! Akkor Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepét ülték. Tél volt és Jézus a templomban, Salamon csarnokában járt fel-alá. Ekkor körülvették öt a zsidók és így szóltak hozzá: Meddig hagyod még kétségben lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyiltan! Jézus válaszolt nekik: Megmondottam nektek, de ti nem hisztek! Bizonyságot tesznek rólam azok a cselekedetek, melyeket az én Atyám nevében viszek véghez. Ti azonban nem hisztek, mert nem az én juhaim közül vagytok! Az én juhaim hallgatnak az én szómra, én ismerem őket, ők pedig követnek engemet. S én örök életet adok nekik, nem is vesznek el soha örökké és nem ragadhatja ki senki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki őket nékem adta, nagyobb mindenkinél és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk. Ekkor ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt. Jézus így válaszolt nekik: Sok jó cselekedetet mutattam nektek az én Atyámtól [nyert hatalmammal]. Ezek közül a cselekedeteim közül melyikért akartok engem megkövezni? A zsidók feleltek neki: Nem jó cselekedet miatt kövezünk meg, hanem istenkáromlás miatt, azért, hogy ember létedre istenné teszed magadat. Felelte nekik Jézus: Vájjon nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondottam: istenek vagytok!? Ha [az Írás] isteneknek mondotta azokat, akikhez az Isten szólott, — már pedig az írást nem lehet érvényteleníteni, — akkor vájjon mondhatjátok-e annak, akit az Atya szentelt meg és küldött a világba: káromlást szólasz! mivel azt mondtam: az Isten Fia vagyok!? Ha nem cselekszem az én Atyám cselekedeteit, ne higgyetek nekem. Ha azonban cselekszem, akkor higgyetek, ha nekem nem, mégis a cselekedeteknek, hogy tudjátok és megismerjétek: az Atya énbennem, én pedig az Atyában vagyok. Ekkor ismét el akarták fogni, ő azonban kisiklott a kezükből. 34. vs. v. ö. Zsolt. 82, 6. A 9. fejezet végén Jézus bűnös vaksággal vádolta meg a farizeusokat, mivel hitetlenségükben azzal képzelegnek, hogy „látnak". E miatt az ige miatt támad „újból" (v. ö. 7, 43; 9, 16) meghasonlás a zsidók közt. A meghasonlás abban jelentkezik, hogy egyesek felújítják Jézus ellen az ördögi megszállottság vádját (v. ö. 7, 20; 8, 48), míg viszont mások elutasítják azt: aki ördögi megszállottság hatalmában van, az nem tudja vakoknak visszaadni szemük világát, mert az ilyen gyógyításban isteni hatalom nyilatkozik meg. A jó pásztorról szóló „példázat" keretét eredetileg — mint láttuk, — valószínűleg az a vitabeszéd adja meg, melyet Jézus a „templomszentelés" ünnepén folytatott a zsidókkal. A „templomszentelés" ünnepe (héberül: chanukka), a zsidó „egyházi •év" naptára szerint kb. három hónappal volt később, mint a lombsátor ünnepe: a mi decemberünknek megfelelő kiszlev hónap 25-étől fogva 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 19-21. 22. •151