Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

9, 1—41: A vakon született meggyógyítása. Arra járva látott egy embert, aki születésétől fogva vak volt. Ekkor megkérdezték őt tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e, vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus azt válaszolta: Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten műveinek kell nyilvánvalókká lenniök rajta. Nekünk véghez kell vinnünk annak műveit, aki küldött engem, addig, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik. Ameddig a világon vagyok, világossága vagyok a világnak. Ezt mondván, a földre köpött, nyálából sarat készített, rákente a sarat [a vaknak] a szemére s így szólt hozzá: Menj, mosakodjál meg a Siloám tavában (ez annyit jelent, mint „küldött"). Ekkor elment, megmosdott és látó szemekkel jött vissza. Ekkor azt mondták a szomszédok és akik előbb mint koldust látták: Nem ez az ember szokott-e itt ülni és koldulni? Egyesek azt mondták: Ö az; mások azt mondták: Nem, csak hasonlít hozzá. Ö pedig így szólt: Én vagyok az. Ekkor azt mondták neki: Mi módon nyíltak meg szemeid? Az így felelt: Egy Jézus nevű ember sarat készített, szemeimre kente és azt mondta nekem: Menj a Siloám [tavá-]hoz és mosakodjál meg. Ezért elmentem s amikor megmosdottam, megjött a szemem világa. Ekkor ezt mondták neki: Hol van az illető? Az így felelt: Nem tudom. [Utóbb] elvezették őt, ki azelőtt vak volt, a farizeusokhoz. Szombat volt ugyanis aznap, mikor Jézus a sarat készítette és megnyitotta neki a szemét. Ekkor újból megkérdezték tőle a farizeusok is, hogy miképpen jött meg a látása. Ö pedig azt mondta nekik: Sarat tett rá a szememre, azután megmosdottam és most látok. Ekkor a farizeusok közül egyesek azt mondták: Nem lehet Istentől ez az ember, mert nem tartja meg a szombatnapot. Mások azonban így szóltak: Mi módon tehetne bűnös ember ilyen jeleket? És meghasonlottak egymással. Ezért újból mondották a vaknak: Mit mondasz te ő felőle, hiszen neked megnyitotta szemedet. Ö pedig azt válaszolta, hogy próféta. A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt s hogy [most] jött meg a látása, míg el nem hivatták annak az embernek szüleit, akinek megjött a látása s ki nem kérdezték őket mondván: Ez a ti fiatok, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor mimódon lát most? Erre szülei így feleltek s ezt mondták: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk és hogy vakon született. De hogy mimódon lát most, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, ki nyitotta meg a szemét. Kérdezzétek meg tőle, elég idős már, majd beszél magáról. Szülei azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyani? már megállapodtak abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, akkor kirekesztik azt a gyülekezetből. Ezért mondták a szülei: elég idős, kérdezzétek őt. Ezután újból elhivatták azt az embert,'aki vak volt. És azt mondták neki: Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy az az ember bűnös. Erre emez így felelt: Hogy bűnös-e nem tudom. Csak egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. Ekkor azt mondták neki: 9, 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. •143