Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.
27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 9, 1. 14. 3. 2. Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet? Emez azt felelte: Megmondottam már nektek, de nem hallgattatok rá! Miért akarjátok újra hallani? Vájjon ti is a tanítványai akartok lenni? És szidalmazták őt és azt mondták: Te vagy a tanítványa! Mi pedig Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólott Isten, róla pedig azt sem tudjuk, honnét való. Felelt az ember és azt mondta nekik: Éppen az a csodálatos ebben, hogy ti nem tudjátok honnét való, de nekem megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket. Csak azt hallgatja meg, aki istenfélő és cselekszi az ő akaratát. Mióta a világ áll, nem lehetett olyasmit hallani, hogy vakon születettnek valaki megnyitotta volna a szemét. Ha ez nem volna Istentől, semmit sem cselekedhetett volna. Erre így feleltek neki: Mindenestől bűnben születtél s mégis te akarsz minket tanítani?! Ezzel kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy kitaszították s amikor rátalált, így szólt hozzá: Te hiszel az Ember Fiában? Emez így felelt: Kicsoda az, Uram, hogy higgyek benne? Jézus pedig azt mondta neki: Láttad is őt s ő az, aki veled beszél. Az pedig szólt: Hiszek, Uram! S imádta őt. Jézus pedig azt mondta: ítéletül jöttem erre a világra, hogy lássanak, akik nem látnak és vakok legyenek, akik látnak. Hallották ezt néhányan a farizeusok közül, akik vele voltak s azt mondták neki: Csak nem vagyunk mi is vakok? Jézus azt mondta nekik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Azonban most azt mondjátok: látunk; ezért megmarad a bűnötök. A vakon született meggyógyításának a története még nyilván a 7, 1 kk.-ben említett sátoros ünnep alkalmával történt események sorába tartozik. Az elbeszélésben magában aaonban nincs utalás az ünnepre s az egyébként is csak lazán kapcsolódik az előző elbeszéléshez. Jézus akkor látja meg a vakon születettet, amikor „eltávozik" vagy „arra jár" (a görög szó mindkettőt jelentheti). A csodának jelentőséget az a körülmény ad, s a vitát az indítja el, hogy Jézus ismét — (v. ö. a betesdai beteg történetét [5. fejezet]) — szombatnapon gyógyít. Még hozzá a gyógyításnál Jézus olyan gyógyítási „munkát" fejt ki, mely az írástudomány szabályai szerint a szombatnapi munkaszünet megszegését jelenti. 6 7 Az írástudó szemében Jézus tehát nemcsak azzal vétkezik, hogy sarat készít, hanem azzal is, hogy azt a vak szemére rakja s így gyógyít. Az elbeszélés a tanítványok kérdéséből indul ki: „Ki vétkezett?" Az Ószövetségben gyökerező egykorú gondolkodás a betegséget és testi nyomorúságot nem a mi gondolkodásunk számára természetes biológiai, hanem vallásos szempontok szerint ítéli meg: a betegség és a testi nyomorúság a bűn következménye s mint ilyen, Isten büntetése. Isten a fiakon bünteti meg az atyák bűneit (II. Móz. 20, 5; Ezék. 18, 2 stb.). Az írástudomány pedig arra törekedett, hogy megállapítsa: milyen büntetéssel, betegséggel vagy más szerencsétlenséggel sújtja Isten az embert valamely konkrét bűnéért. Ennek a gondolkodásnak az értelmében kellett el67 Szombatnapon általában tilos volt olyan kenőcsöt alkalmazni vagy olyan folyadékokkal megkenni a beteg testrészeket, melyet hétköznapon nem használtak, mert ez a szombatnapon tilalmas gyógyítási eljárások közé számított. De a szombatnapon tilalmas munkák közé tartozott a tészta gyúrása és így a sár készítése is. •144
