Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

lyozhatta meg sem a természetes rend folyását, sem pedig a bűn zsoldjának a jelentkezését: az atyák „meghaltak". Krisztus, aki a mennyből száll alá s mint ilyen az „élet kenyere", úgy ad életet, hogy aki ebből a kenyérből eszik, „ne haljon meg". A természetes rend folyását Krisztus sem szünteti meg. Azonban életet ad úgy, hogy megment a halál hatalmából, mert „aki ebből a kenyérből eszik, él örökkéA Jézus által adott örök élet nem földi életünk meghosszabbítása a végtelenbe, sőt más valami, mint a földi élet: megszakíthatatlan közösség Krisztussal, ezért nem szakadhat meg akkor sem, ha „szétomol porsátorunk". Jézusból kifogyhatatlan gazdagsággal árad az élet, ezért „élő kenyér". Az életnek a kiapadhatatlan forrása pedig azáltal, hogy önmagát adja oda „a világ életéért", azaz, hogy a világ, az Istentől elszakadt, bűn hatalmában vergődő világ, életet nyerjen. A kenyér „az ő húsa" — mondja a szöveg.

42/a Egész önmaga, a tefctté lett Ige az életnek kenyere. Jézús az élet kenyerét, önmagát azoknak adja, akik őhozzá mennek, akiket az Atya ad neki s akiket az Atya vonz. Ugyanezt mondja Jézus akkor is, amikor azokról szól, akik hisznek s akiknek örök életük van. Az élet kenyerét tehát azok nyerik el, akik hisznek benne. Azonban az utolsó mondat szerint Jézus az élet kenyerét olymódon adja, hogy önmagát adja oda — „váltságul sokakért" — a világ életéért. Ennek a mondatnak a szövegezése minden keresztyén olvasót azonnal emlékeztet az úrvacsorára. A következő szakasz ezt még világosabban és határozottabban állítja elénk s így az 51. vers második fele mintegy megadja a következő versek alaphangját. Ekkor összevesztek a zsidók egymással és azt mondották: Mimódon adhatja nekünk testét [=húsát] eledelül? Jézus pedig azt mondotta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Ember Fiának testét [=húsát] és nem isszátok az ő vérét, nincs életetek ti magatokban. Aki eszi az én testemet [= húsomat] és issza az én véremet, annak örök élete van s én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem [= húsom] az igazi eledel és az én vérem az igazi ital. Aki eszi az én testemet [= húsomat] és issza az én véremet, az énbennem marad és én abban. Amiképpen engem az élő Atya küldött el és én élek az Atya által, ugyanúgy él majd általam az is, aki engemet eszik. Ez az a kenyér, mely a mennyből szállott alá. Nem olyan, aminőt atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. Ezt mondotta, amikor a zsinagógában tanított Kapernaumban. Ebben a szakaszban érkezik el a kapernaumi vitabeszéd a csúcspontjához. A téma ez volt: az életet adó kenyér. Jézus úgy állt oda hallgatói elé, mint aki önmagában, saját személyében testesíti meg az élet kenyerét. Ő ad életet és pedig azoknak, akik hisznek. Az élet kenyerét úgy adja, hogy — a „képletes" kifejezés így konkretizálódik, — azok 42/a A szokásos fordítások itt is és a következőkben ,,test"-nek fordítják a görög „sarx" szót. ,,Sarx"-nak a jelentése azonban nem „test", hanem „hús". A szokásos fordításban az a veszedelem rejlik, hogy szembeállítjuk Jézus lényében a testet és a lelket, s úgy véljük, hogy csak a testét, a Jelkét azonban nem adta oda a világ életéért. Holott a görög szöveg — éppen úgy, mint 1, 13—14 mondataiban — az egész embert jelöli meg a „sarx" szóval. Erre akartam figyelmeztetni, mikor a fordításban zárójelben mindenütt odatettem a „hűs" szót. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. •105