Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus cselekedelei

62 11 12 13 14 15 16 17 tesznek eléjük. Innét érthető megbotránkozásuk a fölött, hogy Jézus asztali közösséget tart «vámszedőkkel és bűnösökkel», farizeusi ítélet szerint még a nem farizeusi irányt követő népnek is az aljával. Ellenvétésükre Jézus példázattal felel: «Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek». A farizeusok úgy gondolják, hogy a bűnösökkel közösségre lépni nem lehet másként, mint csak úgy, hogy az ember osztozik a bűnösök bűnös örömeiben. Jézus példázata arra mutat rá, hogy van más közösség is, az a közösség, amelyet az orvos vállal betegével, a végből, hogy őt meggyógyítsa. Ahogyan Jahve ígéri népének, hogy gyógyító orvosa lesz (II. Móz 15,26), úgy jön Jézus népének elesettjeihez, azokhoz, akik a bűn terhe alatt roskadoznak és hívja őket messiási királyságának terített asztalához. Az Újszövetség görög kéziratainak nagy része, amelyeknek az alapján pl. Károli Gáspár fordítása is készült, nyilván Luk 5,32 hatása alatt Jézus szavát úgy egészíti ki, hogy Jézus a bűnösökéi «megtérésre» hívja. Máté eredeti szövege ennél többel mond: Jézus, a betegek orvosa, a bűnösöket a messiási üdvkor terített asztalához hívja (képhez v. ö. pl. Mát 8, 11). vagyis nekik a messiási üdvkor életét kínálja ajándékul. Aminl az orvos gyógyítása csak akkor eredményes, ha a beteg visszanyeri egészségét, úgy Jézus műve is csak akkor teljes, ha nemcsak az Úr iránti hűségben megmaradt «szent mag»-ot (Ezs 6,13) gyűjti össze királyságában, hanem inegmenli a bűnösöket. — Jézus a vámszedőket és bűnösöket bűnösöknek minősíti: nem vonja be életfolytatásukat a mentegetés leplével, és távol áll tőle, hogy bűneiket valami hamis romantikával szépílse. A vámszedők csalása Jézus igéjének a világosságában csak még rútabb, mint ahogy a paráznák paráznasága csak még undokabb. Jézus nem vonja kétségbe, hogy velők szemben vannak Izráelben «igazak», akik mint a példázatbeli idősebb testvér mindig megmaradtak atyjuk házában (v. ö. Luk 15,27—32). Ezek az igazak lelkük egész és őszinte hevületével, minden igyekezetével ragaszkodnak a törvényhez és annak betartására törekesznek. De Jézus mégis éppen ezekre az igazakra való tekintettel mondja tanítványainak, hogy ha az ő igazságuk nem lesz jobb, teljesebb, amazokénál, úgy nem mehetnek be a menny királyságába (5,20). Jézus tehát a farizeusoknak azt veti szemükre, hogy nem ismerik Isten igazi, teljes akaratát, holott ezt, mint ahogyan már Hóseás próféta szava: «Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!» tannsítja, ismerhetnék az Ötestámentomból. Ez az ige eredeti összefüggése szerint nem törekszik az áldozatok kiküszöbölésére, de mutatja, hogy az Isten a törvényi megtartó izraelitától a felebarátjához való viszonyban irgalmasságot vár. A farizeusok Isten akaratának betöltésére irányuló buzgóságukban megtagadják a közösséget azzal a felebaráttal, aki meggyőződésük szerint vétkezett. De éppen ezért engedetlenek Istennel szemben. Viszont, midőn Jézus lehajol a bűnösökhöz, mint az orvos a beteghez, isteni irgalmasságot tanúsít és meggyógyítja, megmenti a bűnösöket. », 14-17: A böjtölésről; v. ö. Márk 2,18-22; Luk 5,33-39. Akkor odalépnek hozzá János tanítványai mondván: Miért böjtölünk mi és a farizeusok, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek 7 És felelt nekik Jézus: Vájjon gyászolhat-e a násznép addig, amig a vőlegény vele van ? De jönnek napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt és akkor majd böjtölnek. Senki sem varr új szövetből való foltot ócska ruhára, mert különben a javítás kiszakítja a ruhát és csak rosszabb szakadás támad. Sem új bort nem töltenek ócska tömlőkbe, mert különben a tömlők elszakadnak és a bor is elfolyik és a tömlők is tönkremennek. Hanem az új bort új tömlőkbe töltik és mindakettő megmarad