Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus cselekedelei

61 7,8 9 10 11 12 13 9 10 annak az isteni felhatalmazásnak megnyilvánulásai, s tanúsítják, hogy Jézus az az Ember Fia (a kifejezés értelmét 1. a Függelékben!), akiben Isten királysága jelen valósággá lett. A tömeg csak a csodát látja, a látványosság pedig csak arra jó, hogy dicsérje Istent az embernek adott hatalomért: Jézus szavát félreértve nem hajlandó meglátni, hogy a Messiás jelent meg soraiban és az Isten királysága közelített el Jézus igéjében és cselekedeteiben. 9, 9—13: Máté elhívása; v. ö Márk 2,13-17; Luk 5,27—32 Amint eltávozott onnan Jézus, látott egy embert ülni a vámnál, akit Máténak hívtak, és mondta neki: Kövess engemet! Erre felállt s követte öt. Egy alkalommal, amikor a házban asztalnál ült, íme, sok vámszedő és bűnös jött oda s letelepedett Jézussal és tanítványaival az asztalhoz. Amikor a farizeusok ezt látták, mondták tanítványainak: Miért étkezik a ti mesteretek együtt a vámszedőkkel és a bűnösökkel ? (Jézus) ennek hallatára azt mondta: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek el, tanuljátok meg, hogy mit jelent: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!" Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam meg, hanem a bűnösöket! 13. vs v. ö Hós fi, 6. Az evangélista rövid és határozatlan megjegyzése átvezet a következő elbeszélésre Jézus eltávozva »onnan», azaz abból a házból, ahol a gutaütöttet meggyógyította, látta Mátét a vámnál ülni Máté meghívásának a története egészen sematikus, hiányzik belőle minden szemléletesség. Hiba is volna kifesteni a helyzetet és keresni, hogy vájjon hallott-e és mit Máté Jézusról és hogy az, amit felőle hallhatott, mUyen benyomást gyakorolhatott a lelkére. Az evangélista tekintetünket kizárólag Jézusra akarja irányítani és megmutatni, hogy milyen ellenállhatatlan hatalommal választotta ki tanítványait. — Márk és Lukács egy egészen hasonló elbeszélést közölnek egy Alfeus fia Lévi nevű vámszedőről, ami önkénytelenül azt a benyomást kelti, hogy ugyanazzal az eseménnyel van dolgunk és némi valószínűséget ad annak a feltevésnek, hogy Lévi második, Jézustól nyert neve volt Máté. «Máté» héber származású név és eredeti «Mattaj» formájában annyit jelent, mint «Isten ajándéka» (hasonlóan a görög Theodoros, vagy a latin Adeodatus nevekhez, melyek ugyanazt jelentik). A következő elbeszélés arról szól, hogy Jézus asztali közösségre lépett «vámszedőkkel és bűnösökkel» és hogy ez ellen tanítványainál szót emeltek a farizeusok. Máté nem mondja meg, hogy Jézus hol telepedett le vámszedőkkel egy asztalhoz. Lukács szerint Lévi készíttette a vendégséget és hívta meg Jézust. A vámszedők a vámok különféle nemeit (nem az adókat) szedték be s tisztviselői voltak azoknak a társulatoknak, amelyek a vámokat bérelték Legtöbbnyire bizonyára a bennszülött lakosságból kerültek ki. Foglalkozásuk magában véve is ellenszenves volt a közvélemény szemében, ehhez járult még, hogy a gyűlöletes Heródes szolgálatában állottak. Igv a nép száján közel kerülnek egymáshoz a vámszedők és a«bűnösök>, azaz azok, akik mint pl. házasságtörők, paráznák, gyükosok, rablók már életfolytatásuknál vagy esetleg foglalkozásuknál fogva nyilvánvaló bűnösöknek számítottak. A farizeusok már csak azért sem ültek volna le egy asztalhoz másokkal, mint farizeus-lársaikkal. mert attól léitek hogy a iizedszolgáltatás alól kivont ^tisztátalan. eledeleket vagy pogány áldozati bort