Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)

Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus cselekedelei

56 14 15 16 17 14 15 16 17 18 19 20 21 22 18 19 8, 14—17: Jézus Péter házában; v. ö. Márk 1.29-34; Luk 4,38-41. És mikor Péter házába ért Jézus, látta, hogy annak napa ágynak esett és lázas. Erre megfogta kezét, s a láz elhagyta őt, felkelt és szolgált neki. Az est elérkeztével pedig sok ördöngös beteget hoztak oda. És kiűzte a tisztátalan lelkeket igéjével és a betegeket mind meggyógyította : hogy beteljesedjék, amit Ezsajás próféta mondott szavával: „Gyengeségünket magára vette és betegségeinket hordozta". 17. vs. v. ö. Ezs 53, 4. Azt a napot, amelyre az evangélista az előző két elbeszélést tette, Péter napának meggyógyítása zárja le. A gyógyulást szemlélteti az a körülmény, hogy Péter napa az asztalnál felszolgált, — holott a lázban fekvő betegek egyébként, ha el is hagyja őket a láz, még gyengék. Márk elbeszéléséből tudjuk, hogy ez a gyógyítás szombati napra esett. Ebből érthető, hogy az est beálltával hozzák a betegeket Jézushoz, amikor már megszűnt a szombatnapi munkatilaloni érvénye és szabad volt pl. hordágyakat vinni. Jézus mind meggyógyítja a betegeket, akik közt az evangélista külön is kiemeli az < ördöngösök»-et (démonikusok; ezekre, valamint Jézus gyógyításaira és csodáira vonatkozólag általában v. ö. a függeléket «Jézus csodáiról»!). Jézusnak ebben a gyógyító, nyomorúságot enyhítő cselekvésében az evangélista az ótestámentomi ígéretnek, nevezetesen Ezs 53, 1 beteljesedését fedezi föl. A betegség, az ember esendő, gyenge volta a bűnnek a zsoldjához tartozik. Amikor Jézus betegeket gyógyít, a bűn hatalmát töri meg és útat nyit Isten királyságának. Jézusnak egész élete munkája nem más, mint a bűn és a halál hatalmának megtörésével Isten királyságának elközelíttetése. Amikor Jézus a helyett, hogy hatalmának dicsőségébe öltöznék, leszáll a betegek és szenvedők nyomorúságához, akkor a mi erőtelenségünket azért veszi magára, hogy minket tőle megszabadítson. Ezt akarja ar evangélista is Ezsajás mondásának Jézusra vonatkoztatásával kifejezni. 8, 18—22 Jézus követéséről; v. ö. Márk 4,35; Luk 8,22; 9,57—60. Mikor Jézus látta a sokaságot maga körül, meghagyta, hogy menjenek át a túlsó partra. Ekkor hozzálépett egy írástudó és mondta neki : Mester, követlek téged, akárhová is mégy. Felelt neki Jézus: A rókáknak van búvóhelyük és az ég madarainak fészkük, az Ember Fiának azonban nincs hova lehajtsa fejét. Egy másik tanítványa azt mondotta neki: Uram, engedd, hogy először elmenjek és eltemessem atyámat. Jézus pedig azt felelte neki: Kövess engemet! És hagyd, hogy a halottak temessék el halottaikat! Az evangélista a két következő mondást azzal a megjegyzéssel illeszti bele elbeszélésének az összefüggésébe, hogy Jézus elválva a körülötte tolongó sokaságtól átmegy a Genezáret tó másik partjára. Márkhoz hasonlóan (v. ö Márk 4, 35) Máté is kifejezést ad így annak, hogy Jézus messiási művének elvégzése végett nem támaszkodott a csodák által felizgatott kedélyek lelkesedésére, hanem inkább a csendességet és nyugalmat kereste, ahol az emberek önmagukra eszmélhetnek, i A két ige, amelyet az evangélista a csodák sorozatában itt közbe iktat. Jézus követésének két alapfeltételét világítja meg. Homályban marad, hogy