Karner Károly: Máté evangéliuma (Sopron, 1935)
Máté evangéliuma magyarázata - A Krisztus cselekedelei
55 5 6 7 8 9 10 11 12 13 5 6 7 8 9 10 13 11, 12 8, 3—13: A kapernaumi százados; v. ö. Luk 7,1-10; Ján 4.46—53. Amikor pedig bement Kapernaumba, hozzá lépett egy százados és kérte őt mondván : Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik és szörnyű kinjai vannak. Mondja neki; Én menjek el, hogy meggyógyítsam őt?! De a százados így válaszolt: Uram, nem vagyok méltó, hogy küszöbömet átlépd. Hanem csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám. Mert én is felsőbbség alatt állok, alattam is vannak katonák. S ha az egyiknek azt mondom: Menj el! elmegy, s a másiknak: Jer ide! idejön, s a szolgámnak : Tedd meg ezt! megteszi. Hallva ezt Jézus elcsodálkozott és mondta követőinek: Bizony mondom nektek, ilyen hitet senkinél sem találtam Izráelben. Mondom nektek, hogy sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról és asztalhoz telepszenek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a menny királyságában. A királyság fiait pedig kivetik a külső sötétségre: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. A századosnak pedig azt mondta Jézus: Menj el, legyen neked a te hited szerint. És meggyógyult a szolga abban az órában, A százados szolgája meggyógyításának története Máténál, valamint Lukácsnál is szoros kapcsolatban van Jézusnak előzőleg közölt beszédével. Amikor Jézus •visszatér Kapernaumba, lép hozzá egy pogány százados. Heródes Antipás seregében, ahol ez a százados szolgált, nagy számmal voltak pogányok. Lukács szerint a százados kedvelte a zsidókai és zsinagógát épített nekik. Most kedvencszolgája beleg és ezt közli Jézussal. Szava kifejezeti kérés nélkül is könyörgés segítségért. Jézus csodálkozó kérdéssel felel, hogy vájjon ő inenjen-e el a pogány százados házába, holott az írásiudók állal kialakítóit gyakorlat szerint a pogányok házait tisztátalanoknak tekintetlék és kegyes zsidó azoknak küszöbét nem lépte ál. A pogány százados elismeri Jézus megütközésének a jogosságát, de ugyanakkor megnyilatkozik Jézus segítem tudásába velelt hitének ereje- ahogyan ő maga parancsolhat alantasainak, úgy parancsolhat Jézus is alantasainak, a «betegség szellemeidnek, hogy távozzanak el. A hitnek ez az ereje ejti csodálkozásba Jézust: ilyen hitet még Izráelben sem talált, holott Izráel tudhatott már valamit — évszázadokra visszanyúló emlékezete révén Isten megsegítő erejének a nagyságáról. Azért ígéri a századosnak, hogy hite szerint cselekszik vele. «És meggyógyult a szolga abban az órában», — teszi hozzá az evangélista az elbeszéléshez szűkszavú gondossággal. Jézus csodálkozását a százados hite fölötl Málé Jézusnak egy olyan igéjébe öltözteti, amelyet Lukács más összefüggésben közöl (Luk 13.28—29. Jézus Isten királyságát, mint ahogy azt példázataiban is teszi, lakomához hasonlítja, amelybe Isten hívja választott népét, de a többi népeket is. A pogány népek eljönnek a hívásra és Izráel pátriárkáival együtt lelepesznek le a lakomához, míg Izráel, a jogszerinti örökös, a «királyság fiai» hitetlenségük miatt elvettetnek. A «külső sötétség» a kárhozat helye, amelyet a zsidók az üdvvilágosságával ellentétben sötétnek gondoltak. Ott a kárhozatra jutottak tehetetlen haragjukban és gyászukban fogukat csikorga'tják és sírnak (a kifejezéshez v. ö. Zsolt 112, 10). — Már az Oleslámentom beszél arról, hogy a messiási üdvkorban eljönnek a pogány népek, hogy Isten nevét dicsőítsék és neki szolgáljanak (v. ö. Ezs 45,6; 49.12; 59,19; Jer 3,18; Mai 1. UV Ez az ótestámentorni reménység Jézus ajakán súlyos fenyegetéssé lesz a fiak ellen hitetlenségük miatt.
